Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-08-30 / 24. szám

376 tás alatti ló — s az e fajta vadászatban , mint Ö mondá, legalább nem kellett attól tartani, hogy a kutyák közé lovagol az ember. Ifjúságom óta kétségkívül sokat változtak az idők s a vadorzást ma hihetőleg nem űzik már olly nagy mérvben mint akkoron; én azonban a fönebbi leírásban semmit sem túloztam s úgy adtam elő a dolgokat, a mint huszonöt év előtt folytak. Ausztráliában arra a tapasztalásra jöttem, hogy a fegyenczek kilencz tizedrésze a vadásztörvények megszegése miatt került oda, s ha ez áll, úgy látszik , hogy a vadőr üzletének sajátságos vonzerővel kell birnia. Nem mintha menteném ezzel a vadőrt, mert képtelenség volna azt vitatni, hogy tilalmazott erdőben a tenyésztett vad bárki tulajdona lehet. Vannak kik szeretik ezt állítgatni, de én azt tartom , hogy azon ember, ki fáczánt lőni éjnek idején tilalmasba megy, ép olly rabló, mint a ki a baromfi ólat feltöri, vagy az akolból juhot lop. Ezenkívül a gonoszban elkérgesedett lelkű embernek kell lenni annak, a ki sötét éjjel életét koczkázva s törvényellenesnek tudott üzlettel képes az erdőt járni; s biztos lehet benne mindenki, hogy az illy ember a rablás egyéb nemére és vérontásra is kész. Ifjabb napjaimban elég alkalmam volt a valóságos elvetemedett vadorok jellemét tanulmányozni, s meg vagyok győződve, hogy ezen emberek, ha többet nem kell koczkára tenni, ép úgy ellopták volna a lovat vagy juhot, mint a nyulat vagy fáczánt — s ha mi nem szenvedtünk a banda tagjainak zsákmányolásaitól, annak az oka csupán abban rejlett, hogy ezen emberek is azon elvből indultak ki, mint a róka, melly saját tanyája közvetlen közelében ritkán háborgatja a vadat vagy baromfit. Falkás vadászatok Francziaországban. iii. A vadászatkedvelök közt ma már csak igen kevés foglalkozik farkasvadászattal, melly neme a sportnak mind a vadászra, mind a kutyákra, nézve a legfárasztóbb, ha t. i. teljes czéllal űzetik, az-az: ha kinőtt vén farkas a vadászat tárgya. A farkasd elverése aránylag könnyű dolog; az idény kezdetén csaknem minden falka megöl néhány farkasdot, míg a legkitűnőbb falka is alig dicsekedhetik azzal, hogy öreg farkast terített volna le — a falkár karabélyának segélye nélkül. A farkaskutyának legfinomabb orral kell birnia, hogy a hült szimaton hajthasson, s a vadat — gyakran mértföldnyire esö tanyahelyéig követhesse. Eredeti fajú farkaskutyát, minővel Poitou, Vendée, Nivernais hajdan bővelkedett, ma már nagy gyéren lehet csak egy-egy ebólban találni. Kevert falka van az országban vagy tizenöt s legjelesebb közöttük Le Couteulx de Canteleu grófé Normandiában, kinek neve a sportirodalomban is híressé vált. Fekete májszínfoltos kutyáit az angol embex- első rendű vidrakutyáknak tartaná, bár ezeknél kissé magasabbak és kurtábbak. Híres falkából származnak, mellyet 1808-ban Briére d'Azy úr hozott Vendééból. Nivernaisbe érkeztük alkalmával, midőn épen tulajdonosuk kastélya felé volnának útban, egy juhnyájjal találkoztak, neki estek s az ártatlan juhok közül, mellyeket megvédeni lett volna feladatuk, sokat széttéptek. Képzelhető