Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866
1866-08-30 / 24. szám
370 hetik. Az utolsó tizedben a kormány is fordít bizonyos összegeket lónemesítési czélokra, s bár ezen összegek elég mérsékeltek, mai nap már nyomott helyzetünk és a mostoha évek daczára az eredmény, az előmenetel félreismerhetlen. Ezek előrebocsátása után soraim czéljára gondolok átmehetni, mellyeknek közlésére sokak által lett felszólittatásom következtében vállalkozom. Figyelmét kívánom felkérni az államménesek igazgatóságának Zemplén megyére. Alig van az országban olly vidék, melly a lónevelésre alkalmasabb volna, mint Zemplén ; — nincs megye, melly olly nagy — úgyszólván, erejét felülhaladó áldozatokkal tartaná fenn a lóversenyeket mint Zemplén, — és fájdalom mind ez ideig e tekintetben semmi figyelemben, semmi kedvezésben, semmi államsegélyben nem ré szesült. Lóversenyeinkhez, mellyek hat évre vannak biztosítva, az állampénztárból semmi államdíj nem adatik; — azon ménló-állomásokra, mellyek Zemplénben vannak, nemcsak kevés számú, hanem általában olly másod- és harmadrendű mének küldetnek, mellyek különösen a legnagyobb tényező — a középrend szükségeit ki nem elégítik. — E két pontra legyen szabad felhívni figyelmét az államménesek fő igazgatóságának. Yan azonban ezeken felül egy pont, melly tulajdonkép mostani felszóllalásoyi főtárgya s legközelebb volna eszközlendő. Fődolog a lótenyésztésnél a jó tenyészanyag megszerezhetése. A nagy távolság a központtól és az államménesektől, közlekedési eszközeink hiányossága: a kisebb birtokosoknak, kik mint felebb említém legnagyobb részét képezik a lótenyésztőknek, nehézzé, csaknem lehetlenné teszik a jó kanczák megszerezhetését. Sok birtokos van, ki szívesen megvenne egy két jó kanczát, de az utazás, a szállítási költségek egy vagy két lóra olly tetemesek, hogy a vett lovak árát csaknem megkettőzik. Igen czélszerü volna, ha valamint kisbéri, úgy a mezőhegyesi ménesekben jelenleg eladásra kijelölt kanczák ide szállíttatnának, s itt vagy szabad kézből, vagy árverés útján adatnának el. Egy illy tömeges szállítás költségei nem lennének olly tetemesek, s egy egy árverésen a lovak árában meg is lennének térítve; — mert a legbiztosabban állíthatni: hogy igen sokra menne azon kisebb birtokosok száma, kik ha közel, helyben jutnának jó faj kanczákhoz, szívesen vennének egy kettőt a kijelölt árakon felül is. Az államménesek igazgatósága részéről pedig teljesítve volna egyik fő czél és feladat: nem csak a ménesek körébe, és közelébe, — hol már magukat az illetők eddig is elláthatták jó tenyészanyaggal — hanem az ország más részeibe is bevinni a lónemesítés fő tényezőjét a jó tenyészanyagot, hol annak megszerzése eddig úgyszólván legyözhetlen akadályokba ütközött. Ha az államménesek igazgatósága ezen eladást itt september vagy october hóban létesítené; — ha minden ménló-állomásra a megyében legalább egy kitűnő vérű mént kük dene jövőre; — ha az e részben megbízott választmány legalább egy másodrendű államdijat rendelne a S. A. Újhelyi lóversenyekre: bizonyosan legjobban tőkésítené az állam által a lónevelés előmozdítására szánt összeget. Cseley János.