Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-08-10 / 22. szám

348 követelök közé lépett. Ezeknek ketteje Hermit és The Palmer a newmarketi octóberi versenyen 500 font különfogadásért fognak futni s tulajdonosaik Mr. Chaplin és Sir J. Hawley a jövő Derbyre 40,000 font (?) fogadást kötöttek lovaikra. — Mr. Osbaldeston a nagy hirnevü sportsman augustus 1-én élte 79-ik évében meghalt, — Elefántviadal. November elején, irja egy keletindiai angol őrnagy, esetleg ép a versenyek alkalmával voltam Barodában, nem ugyan a jelentéktelen versenyek kedvéért, hanem Guzerat vidéke „Keletindia kertjének" látása végett, s hogy megtekintsem Baroda független államot, mellyet egy rajah vagy „guicovar" kormányoz. Ez a guicovar nagyon előzékeny ember s örömest megtesz mindent az oda vetődő európaiak mulattatására, kivált a versenyek idején , mellyekre maga is személyesen megjelen s évenként vagy 120 font értékű tiszteletdijat ajándékoz. Ez úttal azonban nem volt Barodában, de az ottani residens útján meghívást kaptunk tőle, barátom és én, mennénk el a nagy „tomashára," mellyet ő fensége pár nap múlva adand, s mellyre a környékbeli európaiak mind el fognak jöni. A meghívást természetesen elfogadtuk, s a kitűzött nap délutánján három órakor kettős fogatú hintó jött érettünk, mellynek oldalaira ragyogó szinü madarak valának festve. A színhely három négy angol mértföldnyire lévén, azonnal indultunk, hogy idején érkezhessünk, s utunk czéljához közeledvén, nagy embertömeget láttunk ügetve és pokoli zajt ütve felénk tartani. Kitűnt később, hogy ez maga, a sajátságos testőrsége által környezett guicovar volt; emberei kivont karddal futottak előtte és körülte minden rend nélkül, de mégis elég tért hagyva a királyi palanquin és a benne ülő számára, ki mintegy harminczöt éves, egészen fehérbe öltözött s ékszerekkel és drágakövekkel nem épen túlterhelt férfi volt, mint a bennszülött előkelők rendesen lenni szoktak. A mint utolért, mi is kíséretéhez csatlakoztunk s néhány perez múlva rendeltetésünk helyén valánk. Leszállván a hintóból, lépcsőzeten mentünk fel, mellynek tetejében a miniszterelnök állott s angol modorban nyújtá felénk kezét, mellyet mi angol modorban jól meg is ráztunk, de szerencsétlenségre nem lévén a honi nyelvben jártasak, csak néma jelekkel adhattuk tudtúl kölcsönösen, hogy tetszünk egymásnak s egy kalauz után indulva, több sötét termen, folyosón és lépcsőzeten által — ép mikor legkevésbé vártuk — bukkantunk ki a guicovar erkélyére. Itt igen szép látvány várt reánk; a mintegy 200 négyszög yardnyi területü bekerített színpadot három oldalról sok ezer benszülött környezte, a szivárvány minden szinét játszó fejékekkel, festői tarkaságban. A színpadnak bekerített helyen 80—100 ember csoportosúlt, valamennyi csaknem meztelen s hosszú bambusnád nyelű dárdákkal fegyverezve. Ezen athléták az erkély alatt dárdáikat villogtatva s inaikat mutogatva jártak fel s alá a mutatvány kezdetéig, világosan azon meggyőződéstől vezetve, hogy a világosságot nem kell véka alá rejteni. Az előadás első részéül egy elefánttal viaskodás volt kitűzve, melly e czélra rendkívül vérszomjassá tétetett. Mind a négy lábánál fogva lánczokkal oszlopokhoz volt lekötve s midőn most őrei először az elő, aztán a hátulsó lábairól leoldották a bilincseket, e felszabadulás nagyon jól látszott neki esni, mert nagyot nyújtózott, csaknem olly formán, mint az álmából ébredő kutya szokott, aztán csendesen és közöny ö-