Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-08-10 / 22. szám

344 fák sorában, mellyeknek gyümölcseiből a normandiai hires almabor készül. Tizenegy óra tájban érkeztünk meg St. Martin kastélyba, gróf Le Couteulx lakába, hol Tip és Crinoline, két gyönyörű borzeb víg csaholása felkelté a közeli ebólakban tanyázó farkas-ebfalkát s hangos ugatása a sportsman lakását árulá el. A gróf a tornáczon fogadott s bevezetett „ stúdió "-jába, hol a holnapi teendőkről nem sokára élénk beszélgetés fejlődött ki. E studio érdekes látványt nyújt a vadászember szemeinek. A falakat farkasbőrök díszítik , mellyeket mind a gróf kutyái ejtettek zsákmányul. Egy champagnei példány világos szürke, egy éves farkasd volt, s ez idővel egészen fehérré változott volna. Vannak aztán szépen kikészített vadkanfők nagyszerű agyarakkal, lombár agancsok, borzcsuhák stb. az illető vadászat rövid leírásával alattuk. A kandalló bronz vadászlovak elmés mívű csoportozata , mellyet a gróf kutyái az 1863. évi első ebkiállitáson díjul nyertek; a gyertyatartókat kék agyagból maga a gróf gyúrta s ezek farkaslábakat képeznek. A trophaeák közt egy-egy kitűnő kutyának Jadin vagy báró Noirmont festette képe látható, míg a fölepröl egy kiterjesztett szárnyú fakó keselyű (mellyet a franczia természettanárok e kastély nevéről Oiseau de St. Martin-nek neveznek) láthatlan fonalon függ alá. Illyen e franczia veneur-nek szobakörnyezete. E rád meredő üvegszemek, e tátongó s hófehér agyaraikat rád vicsorító torkolatok boszút látszanak követelni, s koronként, midőn a füles bagoly huhog az éji csendben, és a hold sugarai bevilágítanak az ablaküvegen, mint ép az én ottlétemkor is történt — azt hiszem, hogy illyenkor a nevezetes munkáit (La Vénérie Francaise, La Chasse du Loup, Les Sociétés secretes) iró gróf gyakrabban képzelhette e vadakat feje fölött meg-megmordúlni! — Tip a szobába kisért minket; e kutya éji tanyája a gróf hálószobája melletti vadászcsarnokban van, hol már le is telepedett s hortyogása arra emlékeztetett, hogy már későn van az éjben — s így szobáinkba mentünk, a holnapra készülendök. Másnap hajnalban talpon valánk már, s még a szekerekre, mellyek minket az erdőbe viendök v alának, várnánk, megtekintők az ebólakat. Tíz pár farkasebet találtunk ott ama híres fajból, mellyet maga a gróf állított elő, a niverni kutyának a vendéival való keresztezéséből. Egy részük borzas bozontos, más részük szálkás szőrű; valamennyi nagy, erős, huszonöt ujj magas, májszín és fekete foltokkal tarkázott fekete kutya. Publico talán legszebb, de nem a legjobb közöttük; nagy tűzzel kezd mindig hajtani, de hamar kifárad. Renfort a legjelesebb példány; múlt évben egy vén farkast két egész órán tartott fel folyvást ugatva, míg a többi eltévedett kutya a falkárral együtt megérkezett. Valamennyi kölyök, mellyet a gróf ez idén nevel, ettől a Renforttól való, de ezek még nem kerültek le az ebólakba s a vidék különböző helyein vannak felnevelés végett. — Chamboran a bozontos fajból való, kitűnő példány , tökéletes a maga nemében, gyönyörű négyszögletű orral s vérre mutató táguló orlyukakkal és értelmes nagy szemekkel, mellyekkel borzas szemöldjei alatt pislog; de nagyon vad s folyvást ugat és veszekszik. Láttunk még néhány fekete májszinf'oltos kis kopót is; ezek nyulat és özet hajtanak, s még azon régi fajból valók, melly állítólag századok előtt a mortemeri barátok sajátja volt, kiknek zárdája romokban az erdőség egy közeli völgyében látható. Hét óra után indultunk a kastélyból, s a vadászlakba érve, gróf Vatismenilt