Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-07-20 / 20. szám

.316 országi részvétnek, hol a continensnek talán legsebesebb és legtüzesebb agarai álla­nak a buzgón ápolt nemzeti sport rendelkezésére. A vérebek közül kct hannoveri fajból tenyésztett példány méltó volt arra, hogy a vadászok teljes figyelmét vonja magára, s ha szerény véleményemtől függene, azt mon­danám, hogy ezek voltak a kiállítás gyöngyei. Tenyésztőjük és kiállítójuk gr. Breu­ner Ágoston, kinek ereiben valódi vadászvér foly. A kiállított német vizslák száma igen csekély volt, s még ezen, fájdalom elha­nyagolt faj számára rendelt rekeszekbe is férkezett divatos elem, valószínűen azért, hogy kitűnjék, miszerint a hosszú fark s a főnek az idomítás által eszközölt összevo­nása tulajdonkép olly engedmény, mellyet a német vizsla kell bogy a kor szellemé­nek tegyen, hacsak — hagyományszerü hírneve daczára, nem akar az örök feledség tengerébe merülni. Nagy volt ellenben a símaszörü angol vizslák száma s már ezen kiállításból is látható volt, milly nagy becsben tartják a vadászok a sík földön olly kitűnően szol­gáló fajt. Hogy azonban Gilpin a hires festész a Práterben kiállított pointerek mellyi­két találta volna ecsetére érdemesnek, ezt bajos volna megmondani, habár egy da­rab irányában olly nagyrabecsülö vélemény törekedett érvényesülni, mintha ez egye­nesen azon kutyától származnék, mellyet Diana Prokrisnak ajándékozott. Az, hogy a derekas és gyakorlati tenyészanyag előállítására intézett törekvé­sek e kutyában olly szembetűnök voltak volna, mint ezt egyes enthusiasták látni vélték, több szakértőnek nem ment a fejébe, habár osztáis azon nézetet, bogy a wa­grami vadásztársulat, Eszliogböl Szwoboda úr és Kaiser-Ebersdorfból Seipt úr s több más egyes által kiállított pointerek mindenesetre ollyanok valának, mellyek a meg­tekintő vadász phantasiájára tartósabb kellemes benyomást gyakoroltak. A kis számú hosszúszőrű angol (setter) vizslák között Flounce és Fox találtak kellő méltánylatra; az első tulajdonosa Hills úr, hg Liechtenstein János falkárja, a másodiké Kvizda úr Korneuburgban; e méltánylás a hetedik osztályban lévő néhány borzebre is kiterjedt, péld. Wania úr kutyáira Schmölzböl, kinek egy borzebét e sorok irója gyakran látta működésben s derék tényképességéröl tanúskodhatik. Más fajta vadász és egyéb használati kutyák közt több szép állatot láttunk, a mint hogy szép kutyákban nem is volt hiáuy, habár a tudósítónak en resumé az a véleménye, hogy nálunk még sokat kell mozgatni és végrehajtani, mig ollyan te­nyészanyag kiállítása sikerül, melly Ausztriának, mint Európa első vadászországá­nak hírnevéhez minden tekintetben méltó legyen. Egyébiránt az ebkiállitások iránti érdek nálunk most már ébren van-s ezzel meg van téve egy nagy lépés, mellyért há Iával tartozunk azon uraknak, kik minden akadály és ellenszenv daczára az ügynek lendületet adtak. Egy más tudósító jelentése szerint, mellynek itt csak kivonatát adjuk, a kiállí­tott vizslák legnagyobb része Bécsből és környékéről, vagy legalább alsó Ausztriá­ból került ki. A kiállítók közt csak három gavallér neve fordúlt elő, gr. Berchtold Zsigmond, gr. Breuner Ágoston és Bujanovics L. úr. A vizslával való vadászást sok úr mint fárasztót és unalmast abban hagyta, ellenben ma már minden tiszteletre mél-

Next

/
Thumbnails
Contents