Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-07-20 / 20. szám

.315 A bécsi ebkiállítás. A körülmények lehetlenné tették, hogy ezen — a vadászati érdekek fejlesztésére és terjesztésére (Angliában és Francziaországban oly nagy fontosságúnak bizonyult) intézményt megtekinthessük s igy eredeti jelentés hiányában a derék bécsi „Jagdzeitung" hasábjairól veszszük át a következő vázlatokat: Az idei erdő és mezögazdászati tárlattal összekapcsolt ebkiállítás, mely két napon át tartott, nem volt érdemes arra a sok fáradságra, bajoskodásra és levelezésre, mellyet az Angliából ide átültetett ezen intézmény buzgó rendezői most már másodízben vállaltak magukra. És még több ideig lesznek kénytelenek akadályokkal, előítéletekkel és fejeskedésekkel küzdeni, mig törekvéseiket olly siker koszorúzza, minő Európa legvaddúsabb államában méltán várható. Hiában mondják, hogy a politikai helyzet bizonytalansága s némely társországok merevre feszült kizárólagossága lett volna részben az ok, a mellyért az ausztriai második ebkiállítás csak félig megoldott problémának tünt fel: mert hiszen a monarchia minden országából küldettek a tárlatra erdei és mezei termények, iparczikkek és gazdászati pompás állatpéldányok, s így kutyák is lettek volna küldhetők. Azonban,mint mondók, soknemii akadályok merültek fel, melyek miatt az idei ebkiállítás legfelebb csak succés d'estimet aratott, s még sok árkot és bokrot kell átugratni, míg e részben némi Örvendetes és kielégítő lesz felmutatható. Miért ? — Legelőször is, csupán a vadászatot tartván szem előtt, be kell vallanunk, hogy csak kevés kitűnő, erős, szép és helyes tagarányú s jeles benső tulajdonságú ebfajjal rendelkezünk. Gazdag birtokosaink, kik egykor tiszta angol vizslák, pointerek és setterek behozásával, s a hazai jó fajok fenntartásával sokat tettek, vadászkedvüknek ujabban olly irányt adtak, melynél a vizsla működése felesleges, vagy legalább is szerény szerepet játszik. Értelmes tenyésztésre való anyag még a legvaddúsabb vidékeken is hiányzik, s ha vadászaink a meglevővel bizonyságát adják is annak, hogy az idomítás mestersége még végkép nem törpült el, de tenyésztményeik még sem arra valók, hogy kiállításban szerepelhessenek, hol a kutyának nem idomított volta és jó tulajdonai, hanem alakja és külső formái jönek tekintetbe, s még ez is nagyon különös viszonyok közt, t. i. rajzó embertömeg és idegenszerű tár gyak közepette, s midőn a kutya e szorongató vásári zaj közt különben is annyira kijö sodrából, hogy a dijazási bíráskodás alkalmával még a díjazandó külső jó tulajdonságai sem tűnnek fel teljes mérvben. A kiállítás sorozata 338 számot mutatott fel, s ebből 133 vadászkutya volt. Galle K. úr, igen érdemes vadász Laibachból, 12 párt küldött azon — isztriai kopóknak nevezett fehér ebekből, melyek a Karstvidéken és a határőrvidékeken sürün láthatók ; mind sima szőrű, száraz fejű s erős alkatú szép kutya , mely hangos csaholásával a vadásznak sok élvet szerez. — Az uralkodó herczeg Liechtenstein János herczeg az ismeretes feldsbergi szarvas kopófalkából hat szép példányt küldött, herczeg Schwarzenberg Adolf pedig hat nyúlkopót s ezeknek ketteje élénken emlékeztetett a nyulkopó azon mintájára, mellyel a hires angol ebtenyésztő Sir John Dashwood a nyúlkopófaj javitását annyira elömozditá. — Nagy alkatú agár néhány érdekes példányban volt látható ; igen érezhető volt azonban e részben teljes hiánya a magyar-