Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-07-20 / 20. szám

.310 esetek persze itt is történhetnek, mint minden más vadászatnál; hiszen a félénk öz s a zerge is megtámadja kétségbeesésében az embert, ha erre a körülmények kényszerítik. Ismertem egy suhanczot, a kit szarvas agancs ölt meg, a mint véletlenül a sűrűségben vadra bukkant. Pedig a szarvas természetében megvan az, hogy a legcsekélyebb zajra óvatosan visszavonul. Igy a medve is rendkívül előrelátó és félénk. Egy perez alatt odább áll; mihelyt szokatlan zaj támad, fülelni kezd, s kutyamódra ülve, fejét magasra nyújtja, a levegőben minden oldal felé szaglálódik, a bokrokba tekintget, a mennyire rosz szeme engedi és lesekedik. Azután nyargalva csörtet tova ; majd ismét megáll; de a hátul közelgő lárma ismét fölveri, s egy gyutacs csattanása, ha a fegyver el nem sült, elég arra, hogy kivegye sodrából. Bikszádi vadásztársaim egyike beszélte, hogy a mint egyszer az erdőben egy kidőlt fa törzsén sétálgatott s annak végén, ott, hol a kiszakított gyökerek földdel, rothadt fával és rözsékkel voltak födve, elesett, onnan e váratlan esemény által halálra félemlítve, egy medve tört elő. A maczkó kényelmes lakást készitett ott magának, s mikor oly véletlenül alkalmatkodtak lakásában, elfutott, a nélkül, hogy talán félelme okát teljesen tudná. A földi eper kedvencz eledele, s nem egyszer történt, hogy a nő, ki azt szedni ment ki az erdőre, egyszerre medvével állott szemközt. Ijedtségében s azt sem tudva mit tesz, egyszer egy ilyen asszony a medvét nyakon ütötte kosarával. E megmagyarázhatlan támadás a medvét zavarba hozta, s páni félelmek között, a mint tőle csak kitelt, kereket oldott. Egy szép reggelen egy medvét láttam gondtalanul mint valami porosz Landjunkert a maga uradalmában,csatangolni. A mint, alulróljöve, mindinkább fölfelé tartott, egyszerre emberekre akadt, ami annyira megijesztette, hogy mint valami nyúl futott el. Topliczában azt beszélte nekem egy favágó, hogy egy alkalommal az erdőben elesteledve, eltökélte az éjet ott tölteni. Nyughelyet keresett magának s egy barlangféle üregre akadva, ott éjjelre tanyát ütött. De rövid idö múlva egy medve jött, mely ugyanazon barlangban lakott. Nem bántotta az embert, hanem ez szegény a puszta ijedtségtől is annyira beteg lön, hogy utána egy álló hétig nyomta az ágyat. Világra jöttekor a medve hallatlan kicsi, alig nagyobb egy poczoknál. Mikor először láttam ily fiatal állatot, alig akartam hinni, hogy medve; de igen gyorsan nö s ereje korán fejlődik. A medve igen nehézkesnek látszik, hanem azért mégis csudálatra méltó sebességgel tud futni. Arról szó sem lehet, hogy utóiérd, vagy pedig ha üzöbe vett, előle megmenekedjél. Tagjainak ruganyossága igen nagy s kurta ugrásokkal rendkívül gyorsan halad előre. Egyszer magam is futottam versenyt egy medvével, s rajta voltam, hogy nála előbb érkezzem az erdő szélire; de jóllehet lefelé tartottunk, s én izgatottságomban a lehető leggyorsabban tettem hatalmas ugrásaimat, a talpas mégis előbb a czélnál volt. Ha az oláh medvevadászok elbeszéléseit hallgatjuk — mert épen ezek szeretik különös szenvedélylyel a vadászat e nemét, — őrizkedjünk, az állatok számát, melyek elejtését egyik-másik celebritásnak tulajdonítják, mindjárt elhinni. Mutatnak például 3ő medvés és 40 medvés embert. Eleinte elhittem e meséket, de csakhamar