Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-07-10 / 19. szám

301 hogy a tigris kiadta páráját. Mihelyt azonban ez megpillantá a közeledőt, egyet mordult, füleit hátraszegte s farka végét csóválni kezdte ; K. barátom pedig tapasztalásból azonnal tudta, hogy ez támadási szándékot jelent. Sokkal közelebb jutott már hozzá, hogy sem visszavonulhatott volna s a kezdeményezést czélszerübbnek tartván, mint a megrohantatást, czélba vette, lőtt, de szerencsétlenségére a golyó a tigrisnek csak oldalbordáit súrolta. Erre a tigris neki ugrott s midőn már egészen közel volt hozzá, második és utólsó csövét K. a vad feltátott szájába sütötte ki. A golyó a szemüregen jött ki, miután a kutyafogak egyikét szétzúzta. Többre barátom nem emlékezik, csupán arra, hogy midőn már rajta volt a fenevad, balkarját s puskáját ennek szájába dugta. A tigris aztán e karjánál fogva húsz yardnyira hurezolta a szakadék meredek partján, ott elbocsátotta s utána gurult. K. mozdulatlan feküdt; a tigris pedig elölábai egyikét tomporára, másikát vállára tevés anélkül hogy körmeit kibocsátaná, kettőt húzott rajta s azzal elódalgott. K. feltápászkodott, kivánszorgott a szakadékból s a hajtókhoz ment. Szolgája, tapasztalt egyén ! ki K. második fegyverével a szakadék túlsó partján járt s ki hibázva lőtt a tigrisre, midőn ez urát megrohanta — utána ment a tigrisnek s meglőtte a már ugy is halálra sebzettet. De még csak ezután következett a legrosszabb. K. csak húsz angol mértföldnyire volt az állomástól, hol orvosi ápolásban részesülhetett s nyomorú környezete mégis csak másnap déltájban szállította haza. Ezen embertelen hanyagság főoka (pirulok bevallani) egy európai volt, ki vonakodott öt e kis távolságon az állomásra elkísérni s ott hagyta a bennszülöttek kegyelmére. Ezek vagy tiz mfldnyire vitték őt, aztán letették a földre s lefeküdtek aludni. Szegény K. elhagyatva, nagy vérveszteség miatt már csaknem haldoklott s valóságos csoda, hogy életben maradt, mig másnap délfelé az állomásra ért. (Ma (april 7-én 1866) hat heti szenvedés után már javulás utján van. A harapott sebek szerencsére sehol sem érték a nagyobb véredényeket s az ép erős alkatú K. kiépül bajából, mellybe sok más belebalt volna. Ebből az a tanúiság, hogy mindaddig ne közelits a tigrishez, mig teljes bizonyosságod nincs dermedtségéről. Egy indiai közmondás azt tartja: „a tigris soha sem döglött" s ez majdnem igaz. E lapok egy egész számát elfoglalná csak kis része azon szerencsétlen eseteknek, mellyek illy dermedtnek vélt tigrisekkel történtek. Csak a patnai bírót említem, ki tavai leszállt elefántjáról s egy „dermedt" tigrishez közeledett, ebben pedig még volt annyi élet, hogy a vigyázatlant szétmarczangolja. K. különben nagyon óvatos sportsman s tapasztalt ember is, ki már 25 tigrist e jtett el s ezenkívül kitűnő és hidegvérű lövész. Mind a négy lövés, mellyet K. e tigrisre tett, pattanó golyó vaEtörtént. En, leglegalább e Metford-féle pattanó golyókat, haszontalanoknak tartom, mert néha nem pattannak szét, néha nem kellő erővel; de a jelen'esetben nehéz megmondani, valljon bármi másféle go!yó[elejét vehette volna-e a szerencsétlenségnek. Ha azonban az utolsó cső golyója szétpattan a kellő időben, egy darabjának az agyba kellett volna fúródnia. Négy év előtt egy nagy tigris támadta meg elefántomat s mihelyt ez lecsendesült annyira, hogy lőni képes leheték, egy pattanó golyót lőttem a tigris szájába s ez úgy felfordúlt, mint egy zsák burgonya. Egy kutyafogát szintén kitörte, mint K. tigrisének, agyát pedig egészen szétrobbantotta.