Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-07-10 / 19. szám

297 és orruk körül kötéllel, mely gyeplőül szolgált. Kevéssel azután felültünk reájok s tovább haladtunk, telve reménységgel és várakozásteljes izgatottsággal. Mialatt tovább és mind fölebb haladtunk, a hegyek sajátságos alakjai mindinkább láthatókká lőnek. Egy begygerincz mögött másik emelkedett; két illy csúcs feküdt előttünk,'mint látszólag bozzáférbetlen mély utat képezvén. Illyen helyeken tartózkodnak a medvék ; de köröskörül minden oly nagyszerű és borzasztó, hogy reájok bukkanni igen nehéz. Az időjárás az utóbbi időkben igen száraz volt, minélfogva a medvék, mint mondták, mélyen le a völgybe húzódtak. Mindegyikünk elfoglalta helyét egy dombon, míg az erdőbe előre küldött hajtók, úgy a hogy, tüskén bokron keresztül hatoltak előre. Kiáltásukról észrevettük, hogy vadra akadtak, s később hallottuk, hogy egy medve áttört a hajtók vonalán s a völgy végén megszökött. Sok ideig hasztalanul vártunk ; közelünkben egy levél sem mozdúlt, míg végre én lassú csörtetést hallottam. „Farkas", gondoltam magamban, „s bárba medvét látnom jobban esnék, ez is jobb, mint semmi!" Előttem átnézhetlen sűrűség terült el s csak néhány rőfnyire láthattam. Nesztelenül és lopva mozgott az állat (hogy mi? azt még nem tudtam) előre, s egyszerre, egy levágott fatörzs felett, egy főt láttam kiemelkedni. De hisz ez nem lehet farkas ; testével kigyókint csúszik a sűrűségen keresztül, s abból a kevésből következtetve, a mit eddig láttam, jelentékeny nagyságú vadmacskának kellett tartanom ; im, egyszerre csekély tisztás tér nyílik néhány száraz galy közt s az állat hátát megláthatom ; fegyveremet fölveszem, (mert göbecspuskám a fához volt támasztva s nehogy a vadat visszarettentsem, nem akartam utána nyúlni) — czélzok és lövök. A macska megfordúlt, lassan visszakúszott s eltűnt. A vad mozdulataiból ítélve, biztosan hittem, hogy találtam ; mert ha nem úgy áll a dolog, akkor a közel lövés, és jelenlétem bizonyára sebes futásra késztették volna. Azonban hiában esett minden fáradságunk, hogy megtaláljuk ; valószínűleg valami lyukba vagy odvas fába bújt el. Keresgéltemben egy csomó gyapjúnemü szőrt találtam, mi elég bizonyság volt arra, hogy golyóm a vad hátát horzsolván, azt félig eszméletlenné tette, a mit annak lassú visszavonulása tanúsít. Később újra megkisérlettük szerencsénket az erdő egy másik részében, de ép oly eredménytelenül. Társaságunk közül néhányan, a kik magasabb helyen állottak, láttak egy medvét, mely olyan oldalon csapott el, a hol vadász nem állott, és a földeken keresztül, a közel sűrűségbe ügetett. Míg az azelőtti napon (okt. 11.) egy medve nagyon megtépett egy 18 éves suhanczot, épen azon a helyen, a hol ma állottunk. Egy sűrűségen áthatolva találkozott a medvével; levette fövegét s oda dobta a vadnak. Maczkó azonban e sértést igen zokon vette, talpával a suhanczra legyintett, s mialatt ez lehajolt, hogy az ütést kikerülje, a medve talpa nem a legszelídebben érintette a szegény fiúnak a vállát és tarkóját. — Ez éjjel is néhány kecskét téptek szét a farkasok ugyanazon faluban, a hol a napot töltöttük. Jó vadászatra lehetett tehát kilátásunk.