Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-07-10 / 19. szám

298 A medve oly sebesen kúszik a fára, hogy a ki ott akar tőle megmenekedni, az nagyon csalódik; a medve bizonyára elöbbb ott lesz a csúcson, mint a menekvő. Mégis az embert solia meg nem támadja, hacsak nem üldözik, vagy meg nem sebesítik. Egy medve, melyre már 10—12-szer lőttek, a nélkül, hogy találta volna a golyó, futtában egy úr mellett haladt el, a ki ma is velünk volt a vadászaton. A mint a vad mellette eliramlott, egyik talpával megragadta kabátját s úgy hengerődztek egy darabig együtt, mely barátságot az úr czombja bánta meg. Fődolog, hogy a vadász ilyenkor egész nyugodtan állva maradjon, a mit ez az úr bizonyosan elmulasztott. A medve nem éles látású; alakunkat észre nem veszi, ha mozdulatlan állunk; de minden legkisebb mozgást észrevesz, s azután fordúl, a honnan az származott. — Társaságunk egy tagja, a Schwarzenberg herczeget igen sokszor kisérte vadászatra, már hat medvét terített le, de még most is, a mint beszélte, igen különösen érzi magát, ha a talpas vele szemközt jön. Még harmadszor is kirándultunk e vidékre, de újra semmit sem találtunk. Besztercze közelében, Kuskmáron, évenkint mintegy 5 medvét ejtenek el. De 1863-ban Erdélynek ezen valamint más tájain is már sokkal kevesebb medvére akadtak. Néhány évvel ezelőtt a hajtók egy hajtás alatt tiz medvét vertek föl. Hogy az utósó őszön oly kevés medve mutatkozott, ennek oka, mint ott hitték, semmi más mint a makk hiánya, mi miatt a medvék inkább az erdőkben, mint a hegymagaslatokon tartózkodtak. Ugy hiszem, nincs vadászat, mely annyira a szerencsés véletlentől függne, mint a medvevadászat. Egy úr, ki Erdélynek talán leghíresebb s legszenvedélyesebb Nimródja, életében csak nyolczat lött, a mi, korát, kitartását és ügyességét tekint ve,bizonyára nem sok. Egy másik, bár még fiatal ember, de fáradalmaiban kitartó, még csak kettőt teritett le. S ismét egy harmadik, a ki hosszú éveken keresztül rendesen eljárt az erdőkre, annyi eredményt sem tud felmutatni, hogy valaha egy medvét csak lötávolra is kaphatott volna, mig egy 15 éves ifjú, mindjárt az első vadászaton nyolcz lépésnyiről egy pompás állatot lött. Egy másik vadásznak pedig annyira kedvezett a szerencse, hogy fegyverének tiz medve esett áldozatúl. Közülö k hármat épen akkor lött le, a mint egy vadászt akartak megtámadni, mi több, az emberekről lőtte le, mikor azok már egészen hatalmában voltak. Egyszer azonban neki is volt birkózása egy medvével s kicsiben múlt, hogy az szét nem szaggatta. A társaság, melyhez csatlakozott, kisebb vadakra ment vadászni, mikor egyszerre előtte a magas füböl egy medve kel föl. Bárha csak göbecs volt fegyverében, mégis reá tüzelt s ha nem is halálosan, de mégis eléggé megsebesítette, hogy dühös legyen miatta. Maczkó megfogta ellenét, ez pedig, miután fegyverét kiejtette kezéből, nem védhette magát másként, minthogy karját a medve torkába mélyesztette, daczára annak, hogy a medve fogai jelentékeny sebeket ejtettek rajta. Szerencsére a segély közel volt; egy odasiető vadász a puska agyával addig ütlegelte a medvét, mig ez a harapással felhagyott. A megsebesült vadász azonban nem állhatta meg, hogy teljes elégtételt ne vegyen magának, s a medvét néhány perez múlva ugyanazon helyen agyonlőtte. (Vége következik.)