Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-01-20 / 2. szám

26 sarokba helyeztetnék, az öblösséget az által lehetne megadni, hogy eleje egyenes sík helyett, félhold alakjában domború felületet képezzen. Ha a lőállások sorban vannak, legjobb az etetőket az állások közepére helyezni, mert különben ha a lovak közel állanak egymáshoz, etetés közben veszekedés támadhat. Mind a vadász- mind a verseny- és egyéb lovaknak legjobb a szénaadagot az abraketetővel szemközt levő sarokban, tiszta szalmára dobni. Harminczliat óra életveszélyben. Und der Mensch versuche die Götter nicht, Und begehre nimmer und nimmer zu schauen, Was sie gnadig bedecken mit Nacht und Grauen. Schiller. A „Sporn" szerkesztője, André úr, a fönebbi czímmel adja elő Chlumetzen töltött pár napja történetét. Mind Chlumetz birtokosa, mind pedig az előadó eléggé ismervék sportköreinkben, hogy érdekes olvasmányúl szolgáljon a következő elbeszélés, mellynek élénk, szeszélyes s hellyelközzel fordíthatlan modora egészen új a német sportirodalomban. Főkép a sport érdekében történt utóbbi barangolásaim közben a szép Csehországot érintettem s Prágában néhány más vendéggel egyetemben meghívást kaptam gróf Kinsky Octaviánt, a pardubitzi vidék egyik legtehetösb mágnását pár napra meglátogatni. Anélkül, hogy szeretetreméltó gazdánk személyéről egyebet tudtam volna, minthogy a legelső sportkedvelőkés tenyésztők sorába tartozik, tapasztalt akadály versenylovas, merész lóidomár, mesteri lövész, és hogy mindennemű testgyakorlatban kitünöleg ügyes: különczségeit jobban ismerő társaim kétes mosolyából kitaláltam , milly sors várakozik az első rangú kis körre (e kifejezéssel éltek annak idejében Compiegneben.) „Ön Chlumetzbe megy?" igy hangzott egy ismerősöm kérdése, „sok szerencsét hozzá; vagy talán volt már ön ott?" E kérdésnél egy franczia gentleman esetére emlékeztem, ki az angol rókavadászat részleteit megismerni óhajtván, egyenesen Meltonba utazott, drága vadászlovat vett magának, hajmeresztő vágtatást élt át a legjobb gyepen, a Whissendine patakba majdnem belefúlt s este aztán mintegy összetörten tért haza. Barátai kérdésére pedig, mint tetszett neki a kirándulás, és nem fog-e nem sokára ismét megjelenni a téren? ezt felelte : „Köszönöm, nem. Már láttam." Este mindnyájan együtt idúltunk Prágából a bécsi gyorsvonattal; s mintegy bevezetésül a következményekhez mért hangulatba, a szomszéd coupéban levő utazók nem sokára azon észrevételt tették, hogy ^kocsink tengelye meggyuladt s letörésétől minden pillanatban lehet tartani. E helyzet semmi esetre sem tartozik a kellemesek ^közé. A gyanús sípolás, Wagnerféle Zukunftsmusik gyanánt hasítja át a léget s hatol az ember füleihez ; minden egyes lökés, minden egyes rázás a végzetes catastropha kezdete gyanánt tűnik fel; a felcsigázott képzelem kifesti magának az elkerülhetlen összeütközést , s ezen érzelem daczára legderültebb arczot vág az ember.