Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-06-30 / 18. szám

285 E tanítási rendszer nevetségesnek látszik előttünk, pedig a csökönös, makacs, kellemetlen lovaglású ló ismeretlen Mexicóban, mig Európában bővelkedünk bennük. Közelebbi levelemben elmondok néhány esetet, mindannyi példáját a mexicói ló mesés erejének, mozgékonyságának s különösen engedelmességének, melly tulajdonai csatában, vadászaton egyaránt megbecsülhetlenné teszik. Vegyes. —• A vincennesi lóversenyek nagyon szegényül — sőt szerencsétlenül folytak le. A különben igen jó, de a tartós szárazság miatt kőkeménnyé vált talaj okozta a szerencsétlenségeket. A Prix de Fontenay-ben négy ló, Mireille, Tambour de Basque, La Chatte és Sinitte egymás után felbukott. Lamplugh, herczeg Hamilton lovarja, oly erös zúzódást szenvedett vállán, hogy egy ideig nem lovagolhat. A második versenyben Church Militant és Tambour Battant bukott fel s ez utóbbi úgy összezúzta lo varját J. Holmant, hogy egy napig eszméletlen feküdt s élete most is veszélyben van. A szerencse Finot bárónak kedvezett, ki valamennyi versenyt megnyert s az utolsóban lova Astrolabe egyszerre ment el a nyerpont előtt Bournet úr lovával Marioval. Midőn azonban a bíróság a versenyt holtnak jelenté ki, botrányos jelenet következett. A jobb felől állók Robertet, a baloldaliak Astrolabeot látták , kiáltották s követelték elsőnek. A majdnem veszekedéssé fajult zajongást csak nagy ügygyei bajjal lehetett lecsillapítani. Megfoghatlan, hogy egy mivelt közönség miként tehet kifogást a biró ítélete ellen, kivált olly durva modorban, mint ez alkalommal történt. De hát a pénzérdek néha a finom érzést is eltompítja. — A la marchei botrányt, midőn L'Africainet egy akadályversenyben szándékosan tartotta vissza a nyeréstől tulajdonosa Mr. Vaillant és lovasa Mr. Reginald Riddell, lapjaink 15-ik számának „La Marche" czimü rovata részletesen adta elő. A verseny választmány megvizsgálván az ügyet, a vádlottakat vétkeseknek találta s Vaillant urat örökre, Riddel urat pedig a jövő évi január l-éig minden versenyeiből kitiltotta, annál inkább, mert Vaillant pár nappal a botrányos eset előtt Grautstown nevü lovát, mely tavai Angliában futott és nyert, nyeretlen ló gyanánt. Caesar név alatt nevezte egy ia marchei akadályversenyre. — Zsirafvadászat. Mr. Sámuel White Baker abyssziniai utazó, a Nilus forrásainak kereséséről kiadott munkájában a zsiráfról ezeket írja: Hazájában és eredeti állapotában nincs a zsiráfhoz fogható állat. Leginkább falevéllel táplálkozik ; különösen szereti a mimózát, melly alacsony lévén, terjedt láthatárt enged szemeinek, s tán épen az ellenkező ok miatt kerüli a magas erdőket. Rendkívüli magassága előnyére szolgál, mert messze elláthatván, védheti magát két fő ellenségének —az embernek és az oroszlánnak közeledése ellen. Egy állatra sem oly nehéz a lesjárat, mint a zsiráfra s vadászatának legbiztosabb módja az, melyet a Hamran arabok gyakorolnak Abysszinia határszélein, kik lóháton szágulanak utána s ha beérhetik, térdcsuklóját metszik át. De ehhez jó ló kell, mert — habár a zsiráf actiója nagyon ügyetlennek látzik is a miatt, hogy első és hátulsó lábát egy oldalon rakja előre, de azért irama rendkivül gyors, mert lépésével nagy tért foglal s ügető ugrásával csak elsőbb rendű ló versenyezhet. Patája gyönyörűen arányos, mint a legkisebb gazelláé s hosszú