Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-06-30 / 18. szám

274 lábai és rövid háta nagy gyorsaságra cs kitartásra képesítik. Lóháton való vadászásának főszabálya az, hogy a mint indúl, azonnal szorítani kell, mert csak gyorsasággal lehet kifogni rajta, s így a sarkantyút és ostort nem kell kímélni. Ha az első öt perez alatt előnyt nyert a zsiráf, ö lesz a nyertes a versenyben. Egy ízben — írja Baker — Filfil nevíí leggyorsabb, de lövadászatra teljesen alkalmatlan lovamat ültem. Nyergemről közönséges kard lógott le, a széles arab kard helyett, mellyet Obboban elvesztettem — s a zsirafokkal egyszerre indúlva, vágtattunk a parkszerű gyönyörű vidéken. Richárd azonban rosz lovas volt, én pedig fegyverrel vállamon, kardomat nem használhattam. — Ennélfogva azon valék, hogy lötávolba juthassak, tudtam azonban, hogy lovam nyugtalansága miatt lövésemnek alig lesz eredménye. A szél csakúgy fütyült füleimben, a mint a síkon repültünk. A fü egy lábnyinál alig magasabb s a talaj kemény volt; a zsiráfok mintegy négyszáz yardnyira futottak előttünk s a száraz földről nagy porfelleget vertek fel. Lovam Filfil szeretett vadászni, nem félt a vad állatoktól, de fegyverdurranásra azonnal megbolondúlt. Látván a mintegy tizenöt zsiráfból álló falkát maga előtt, izgatottsága nöttön nőtt és sarkantyúra sem volt szüksége — árkon bokron keresztül szélsebesen száguldott s a zsiráfok által felvert porfellegbe jutván, ez tanúsítá, hogy a verseny nekünk kedvező. De most — a zsiráfok egy bozóthoz közeledtek, elérték s mi a porfelbőn keresztül, űzött állatjaink után mintegy 100 yardnyira, a tüskés csalit közé vágtattánk. Pár perez múlva nyomukban voltam; egy nagyszerű mén zsiráf mint egy mozdony-obeliszk tört keresztül a mimózákon előttem, ellenállhatlan rohamával lehajtván a hajlékony szálakat és ágakat, mellyek olly erővel csapódtak vissza, hogy lovastól feldöntöttek volna, ha kellő távolságban nem maradok. A bozót szinte pezsgett a sok zsiráftól, melly most, míg én a nagy mént űztem — többfelé oszlott szét. Oh, mit adtam volna egy darab sík földért! Igy azonban támadnom lehetetlen volt s legnagyobb vigyázat kellett, hogy a mimózák törzseinek és ágainak ne rohanjak. A bozót egyre sűrűbbé vált s bár én a falka közepette és némelly zsiráftól alig nebány lépesnyire valék, semmit se tehettem. Nem sokára egy összebonyolódott tüskés csalitsürüségbe mentek, hova nem követhettem — s meg voltam verve." — A spanyol bikaviadalok a múlt évben Francziaország déli részében divatosakká kezdtek válni. A császárné, mint spanyol nő, úgy látszik kedvelője e sportnak s a spanyol cireusok e veszélyes mulatságának meghonosulását örömmel látná. A francziák azonban átalán véve irtóznak e barbár időtöltéstől s minden e részben tett kísérletek meghiusúltak. A dologban az van, hogy a francziák ép olly érdekeltséggel viseltetnének a bikaviadalok iránt, mint a spanyolok, ha komolyan [folyna |az[ügy ; de a múlt évben látott otromba utánzások nevetségesek valának és csömörletesek. Legújabban ismét kisérlet történt Perigueux-ben, de nem jobb sikerrel; s mindjárt reá a belügyminiszter meghagyta a megyefőnöknek, hogy hasonló esetekben az állatkínzás elleni törvényt vegye szigorú foganatba. Ennek folytán a bikaviadaloknál minden kegyetlenkedés s az ezzel járó banderillák, lándzsák, tűzi játékok," kardok stb. mellőztettek s a látvány csupán abból állott: milly ügyesen] szöknek a spanyolok a dühössé lett bika támadásai elöl. Minap, vetélkedési szellem által buzdított 4 landes-i lakos érkezett az említett városba bemutatni ügyességét s midőn a spanyo