Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-06-30 / 18. szám

277 Egy szent Hubert napja. (Vege.) Chantillybcn is már jókor reggel minden készen volt a vadászathoz. Lovak dobogtak a nagy várudvar kövezetén és a kutyák párosan álltak pórázon. De egy különös eset egészen zavarba hozta a chantillyi vadászokat. Ugyanis de Belleval vadas igazgató, csupán egyetlen vadásztól követve behatolt a sürübe, hová a felriasztott szarvas húzódott, és mihelyt azt kinyomozta, a siiríít örökkel állatta körül. Illy eljárás veszélyes volt a jelenlevőkre nézve, mert tökéletesen ellenkezék a vadászat hagyományos törvényeivel. Azonkívül azelőtt való este nagy számú kutyákat, több mint elégséges ostorászókkal, indittottak nyolcz csapatban, L'-IsleAdam felé. Azonban Condé herczeg és Bourbon herczeg lóháton a grand Counetable keresztútjához értek. A vadasigazgató nevénél nevezte a kinyomozott szarvast, egy erős tiz ágút. D'Yauvillenek hítták, mert ez ajándékozta a vadasnak. — Jól van — mondá a berezeg — szent Hubertnak áldoztatik. Fel, dologra ! A szarvast felriasztották. Egyszerre megzörrentek a bokrok, az üldözött mint villám ugrott fel fekhelyéről, és megmutatta magát. Harsányan hangzók a vadászok rivaja és a vezérebek csaholása. Erös szarvas, valódi erdőkirály állott a vadászok előtt. — Milly dicső vadászat lesz ez — kiálta a herczeg és arcza elragadtatástól ragyogott; — a remek állat sokáig fog életéért küzdeni. Mind a mellett is félt kitörésétől és agódott, hogy vájjon nincsenek-e a fris falkák helytelenül felállítva. A herczeg ez élénk szavakba öntött aggodalmaira, de Belleval mosolygva felelt : Legyen nyugodt Magasságod, hogy minden előintézkedés gondosan meg van téve, peczérek és falkák a legjobb helyeken állanak. Miután a szarvas az erdőben több tekergest és kanyargást megtett, egyszerre ki lépett a síkra. — Milly finomul kerülte ki az erdőben az üldözést! mondá a herczeg, — és milly fürgén repül most a szabadban tova. Valóban a szarvas fürgesége megfoghatatlan volt. Büszkén repült, fejét feltartva, pompás agancsaival a levegőben. Lovagok, peczérek és ebek utána, a falkák csaholása messze viszhangzott hegyen-völgyön keresztül, és a lovak inkább lebegni, mint futni látszottak a fagyos talajon. De minél jobban igyekeztek az üldözők, annál gyorsabban repült a szarvas. így értek a LTsle-Adami erdő széléig. — Hogyan! Itt peczérek és kutyák vannak ? — kiálta fel a herczeg örömtől izgatottan. — Ez valóban váratlan volt. Tovább, mind csak tovább vágtattak lovasok és kutyák a nemes állat ösvényén. Meleg volt a roham, de a herczeg félni kezdett a végeredményért, mert ugy vette észre, hogy több ló kiállott, mig a szarvas mind gyorsabban haladt elöre De a pillanatban, midőn a herczeg kedélye borulni kezdett, a Bessancourti