Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-06-30 / 18. szám

276 vidámabb jelenetét, mert dimidium facti, qui bene coepit, liabet, a kutyák, mellyek a rejtben jól működtek, ritkán vétik el feladatuk teljesítését a nyílt vidéken is s a jó kezdés — leszámítva a közbejöhető eseményeket, többnyire sikeres befejezésre vezet. A rókavadászat fő-vonzereje talán a hajtásnak minduntalan változatos jelleméből áll. Nincs két, egymáshoz minden tekintetben hasonló futam. Ugyanazon rókát ugyanazon rejtben találni, s ugyanazon pont felé hajtani lehet, de a futamnak mindig más és más jellemet ád az idő, a szél, a szimat különböző volta. S ép e bizonytalanság az, mi a rókavadászatot ollyannyira érdekessé teszi. A mens novitatis avida, melly természetünkben rejlik, a rókavadászatban sokkal több tápot nyer, mint bármelly más sportban; mert habár a rókák átalában ugyanazon irányt veszik is futásukban, e futásvonalat minduntalan megváltoztatják a nem várt akadályok vagy a szimat különböző volta. A rejtből kiugrott róka elhatározza magát erre vagy arra tartani, de e szándékát megváltoztatni oka lehet útközben s nem megy kedvencz búvó helye felé; talán mert a kutyákat már nagyon is közel érzi farkához s hogy meneküljön tőlük, hirtelen jobbra vagy balra fordul, remélve, hogy üldözőit így majd lerázhatja magáról. Lehet hogy a tarlószélen nyájőrző kuvaszra bukkan s az új ellenség elől való kitérés végett sövényen kell átbújnia. Ez aztán tacticája megváltoztatására kényszeríti. Lehet hogy mezei munkás jön útjába s ennek rivalgása kitereli öt vett irányából; vagy egy veres szoknyás asszony látásától riad meg, e szín élénken emlékeztetvén öt utána siető számos barátjára, kiket megpillantott, midőn az első sövényt ugratták. Illy kis események mindig előfordulnak s a sportnak változatosságot kölcsönöznek. A rókavadászat szenvedélye legátalánosahb brit-sajátság, mit leginkább bizonyít az, hogy a hol britek vannak, ott a rókavadászat sem hiányzik. Még a távoli Ausztráliában is van már rókakopófalka, nyilvános tanúsága annak, hogy coelum non animam mutant, qui trans mare currunt. Francziaországban a szarvas- és vaddisznóvadászat állt mindig első helyen, ehhez nem rég a rókavadászat is járúlt; ott azonban a két előbbi vadra nézve rendesen a lőfegyvert is használatba vették, hogy az űzött vadat annál biztosabban elejthessék. Az angol vadászok nem tűzik ki főczélúl a róka halálát s megelégesznek azzal is, ha ez jó futamot nyújtott. Örömest kímélik életét, egy másnapi vadászat kedvéért. így gondolkozik átalában a mezőny, habár a falkamester és a falkár más eredményt óhajt is (s kell is hogy ohajtson) a kutyák végett; ezt leszámítva azonban, ők is ép olly kevéssé vérszomjazók, mint a nézők. Az angolok, legalább a jelen században, nem kedvelik a véres látványokat. Spanyol hölgyek arcza nem sápad s szemük nem hunyorít a bikaviadalok láttára, mellyek az angolt borzalommal és undorral töltenék el.*) A sötétség kora lefolyt s mi kárhoztatva olvassuk a múlt századokban gyakorolt kegyetlenségeket. A rókavadászat izgalmassága, bizonytalansága, nehézségei, akadályai, testedző és lélekélénkítő befolyása, s társadalmi czélja, melly nem egyéb mint a nemzet különböző osztályai közt a jó egyetértést előmozdítani—e sport számára a „The Noble Science" czimet követelik." Hát midőn Tom és John roppant közönség előtt vérig' öklözödnek ? Szerk.