Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-05-10 / 13. szám

202 horn és a Passage de St. Théodule; a lánczolat délkeletnek és keletnek fekvő részét a Goernergrat elfedte ; éjszaknak még láthattuk a Strahlhornt és a Rymflishhornt. — Alig bírtunk e gyönyörű látványtól elválni, s bámulnunk kellett a természetet, melly e különös világban olly nagyszerű rendetlenségben mutatkozik : egy helyt terméket len kopár sziklák, mellyeken még mohát sem látni, az éjszak óriás jegeseivel körülvéve; másutt ismét, talán 20 öllel lejebb, a legszebb gyep, a legtermékenyebb föld. — Hat óra volt délután ; a nyugvó nap utolsó sugarai megaranyozák a havasok fehér csúcsait, s e látvány szépsége a képzeletet is meghaladta; de félóra múlva már sötétedni kezdett, a lég tüstént hűvössé vált s mi szobánkba vonulánk, azon elhatározott szándékkal, hogy a kevésbbé jelentékeny Cime de Jazzi helyett, másnap a Monté Rosára indulunk. Erről értesítők vezetőinket, kik e határozatnak igen örültek, s az indulást éjfél utáni 2 órára tüztük ki. Pár órai izyatott, inkább nyugvás mint alvás után, egy óra tájban vezetőink felébresztettek; még tökéletesen sötét volt, fáklyákat kellett vinnünk, s éji kísértetekhez hasonlóan, 2 óra után elhagytuk a fogadót, s megindulánk a 18 óráig tartó nyaktörő vállalatra. Utunk eleinte épen nem fárasztó, sőt a még éjjeli levegő hűvössége miatt igen kellemes volt. Két óráig többnyire sikon haladtunk, legfeljebb pár épen nem meredek dombon kellett áthatolnunk ; a Ryffel 1000 láb magas szikláját jobb kézt hagytuk, melly ez éji sötétségben, csak fáklyáinktól világítva, óriási ijesztő rémnek tünt fel, őrizvén e csodavilág kapuját. A Ryffelen túl bal kézt, t. i. keletnek fordulánk, s a Gornerhorn oldalában keskeny ösvényen folytatók vándorlásunkat, honnan , noha csak homályosan, láttuk 50 öllel alattunk a Gornerglacist óriási kiterjedtségében, mellynek szélébe aztán fél óra alatt le is jutánk, azon áthatolandók. A kilátás innét ismét más volt, előtűntek a Breithorn mellett az úgynevezett ikrek, Castor és Pollux, a Lyskamm, s a Monté Rosa teljes fényében, mellynek 7 csúcsa közül öt látható vala; mellette a két Weissthor Passage és a Findeln glacier; mindezen magas csúcsok a már kelő nap sugaraitól rózsa színt öltének magukra, mig mi a völgyben homályban valánk. De csak pár perczig gyönyörködhettünk ebben is, s a jegesre léptünk, azon tudattal, hogy arról csak délutáni 4—5 órakor fogunk ismét lelépni. — A jegesen áthatolni körülbelül másfél óra kívántatik, de e másfél óra igen hamar telik el, a jeges maga gyönyörű látványt nyújt a szemeknek, iszonyúan tátongó repedéseivel, mellyek elnyelni készek az utast, ki vigyázatlanúl eltalál csúszni; apró patakjaival mellyek ezrenkint láthatók jég felszinén, de mellyek még az éj miatt be vannak fagyva. — Átjutván a széles Gorner jegesen, a Monté Rosa tövénél valánk, s egy szikladombra telepedénk le reggelinket elköltendők; de sem nekem, sem útitársamnak legkisebb étvágyunk sem volt, csak vezetőink gyakori unszolására és azon fenyegetésére ettünk, hogy éhgyomorral nem indulhatunk el ; egy egy tojást, pár falat húst, s két pohár Bordeauxt vettünk magunkhoz, s ez olly jó hatást tett ránk, hogy rögtön indulhatánk. E sziklatömeget elhagyván, a hóra léptünk, de még félóráig sikon haladtunk, azonban egy hófekvésen kellett áthatolnunk, melly vezetőink állítása szerint igen veszedelmes, mivel a jég, mellyet hó fed, ezer meg ezer repedéstől van keresztül kasul hasitva, s a hó gyakran igen csekély; elővettük tehát a köteleket s