Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-05-10 / 13. szám

203 ezek segítségével, két-két öl távolságba összekötöttük egymást, s így léptünk a rettegett térre. Vezetőink előrelátása nem volt felesleges, mert alig haladtunk pár lépést : elöször ód, s utánam az egyik vezető besüppedt, de biztos kötelünk segélyével csakhamar ismét megszabadíttattunk kellemetlen helyzetünkből. Egy órai járás után az első meredek hófekvéshez értünk; itt feloldoztuk a kötelet s botjaink segítségével megkezdtük a fárasztó gymnastikai mászást; az első tél óra már meglehetősen kimeríté erőnket, de az akarat győzött s tovább haladtunk, mig szerencsésen egy kis lapályhoz jutottunk, hol pár perczet nyugodhatánk. Innen egy még meredekebb hófekvésen kellett felmásznunk, de a hó még eléggé kemény lévén, azon is szerencsésen átjutottunk, de nem minden erőfeszítés nélkül. Csakhamar elhagyjuk az eddig olly kellemes árnyékot, s a forró nap visszasugárzása a hóról, kényszerít a fátyolt s a kék szemüvegeket elővenni, mig vezetőink vászon álarezokkal óvják magokat az ai'czbőrre és a szemekre olly veszedelmes viszszasugárzástól. Lassanként tisztábban tűnnek elő a nagyszerű bérezés csoport egyes csúcsai. Felebb lévén már mint a Goernergrat, felette előtűnnek a Misgabel csúcsai is: a Strahlhorn, a Rymflishorn, balról a St. Nicolas keskeny völgye s a gyönyörű fekvésű Zermatt. Távolabbról éjszaknak a bérezi havasok közül a Jungfraut és Moenchet tisztán megismertük; végre nyugotnak a Grand-Combin (14,000 láb), a Vélan stb. Sokáig nem bámulhattuk e tágabb látkört, mert helyzetünk, melly ben egy hómeredeken mintegy függöttünk, igen kellemetlenné vált, s azért folytattuk a nap hősége miatt már fárasztó járást, melly mindinkább kifullasztóbbá, s a hótömeg mindig meredekebbé lett, ugyanannyira, hogy már csákányainkkal kellett lépcsőket vágni, mert egyenesen lehetetlen volt 100—150 lépésnél többet haladni megállás nélkül, s a fáradtabb csakhamar megállította pár perezre a karavánt. Több órai illy fáradságos mászás után feljutottunk az úgynevezett „Grand Plateau"-ra. Itt lerakjuk a pokróezokat, mellyekkel idáig jöttünk, letelepedünk s elköltjük az eleséget, csak pár darab kenyeret s egy palaczk pálinkát tartván meg olly czélból, hogy a csúcsra megérkeztünk után felmelegítsük mindig inkább zsibbadó tagjainkat. A rövid s hamar elköltött ebéd után ismét elindúltunk megmászni az utolsó meredek hófekvést, melly még elválasztott a „Sattel vagy Selle"-töl. Feltűnően hasonlít ez a nyereghez, mellytől nevét is vette, s két illy „Selle" van a Monté Rosán; egy a Nord End csúcs és a Dufour-Spitze közt, mellyct a legelső utasok, kik vállalkoztak a Monté Rosát megmászni, nagy fáradság után el is értek, de onnan, noha csak fél órányi távolra voltak már a csúcstól, nem tudtak tovább menni. A másik a Dufour-Spitze és a Grenz csúcs között van, mellyen a Smith testvérek legelőször baladtak s mellyet mi is követtünk az élhez jutni. Itt kezdődnek az igazi veszedelmek ; meredek élen kell haladni egész egy nagy tömeg szikláig. Az alap, mellyen haladunk, nem több mint egy-, legfelebb másfél láb széles, számos helyen csak pár hüvelyk az egész. Jobbra a Monté Rosa s Lyskamm közötti völgy a Grenz jegesével, falként függélyesen meredek ezen az oldalon a Monté Rosa mintegy 2000 láb mélységre, melly a szédiilokre olly annyira veszedelmes, hogy veze-