Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-05-10 / 13. szám

201 jából, a Mont Blanc tövében fekvő Chamounixból eltávoztam, hogy még vadabb vidékre siessek útitársammal, í. i. a havasok wallisi lánczolatához, a Zermatt völgybe, a Monté Rosa tövébe. Zermatt a legszebb fekvésű helységek egyike, 4500 láb magasságban a tengerszin fölött; jobbról balról magas fenyőerdő borította hegyekkel környezve, mellyeken túl a havasok fehér csúcsai tűnnek elő. Az egyetlen gyalog út, melly Zermattba vezet, a St. Nicolas keskeny völgyében van; délnek pedig egészen be van zárva a Monté Rosa félkörű lánczolatával, télen hógör getegeknek és legkegyetlenebb hidegnek, nyáron pedig a jegesek közelléte miatt, a nap legforróbb sugarainak s a legkiállhatlanabb melegnek kitéve. Zermattról s az annyira látogatott, St. Nicolas völgyéről többet is szólhatnék; de ezt egyrészt azért nem teszem, nehogy vázlatom tulhosszúra terjedjen ; másrészt, mivel tudom hogy hazánkban a Kárpát bérczei közt több illy regényes fekvésű falu s illy keskeny, mintegy két meredek fal közé szorult völgy látható. A gyönyörűen fekvő Vispachból, hová postakocsin lőttünk, 8 órakor reggel indultunk el Zermattba. A nap már meglehetősen fenn ragyogott, utunk inkább egyformasága mint hosszúsága miatt igen fárasztó volt; folyvást égetve a nap hevétől, kénytelenek valánk minden forrásnál megállani s kihüteni magunkat. Mintegy 7 óra hosszat jártunk már, midőn megpillantok a kis Zermatt falut, s tul ezen a Breitborn sziklás oldalait. Az utolsó kanyarulat után előtűnt jobbról a havasok legnagyobbszerü s legmeglepőbb hegye, a megmászhatlan Mont Cervin. Fél órai járás után a Hotel du Mont-Cervin előtt állánk, inkább eltikkadva, mint elfáradva. Megérkeztünk után mindjárt vezetők után láttunk, másnap reggel levén szándékunk a Ryffel fogadóba menni, melly még 3000 lábbal magasabban van mint Zermatt, s honnan az utasok a hosszabb kirándulásokra rendesen indulnak. Szerencsétlenségünkre épen szombat este volt, s Zermatt ajtatos lakosainak lelkésze minden vezetőnek szigorúan megtiltotta vasárnapra bármilly munkát vállalni, ez aztán minket igen kellemetlenül lepett meg, időnk napról napra ki levén számítva; hosszas keresés után mégis találtunk két fiatal vezetőt a szomszéd St. Nicolas faluból, kik minket vasárnap reggel Ryffelre s onnan hétfőn a Címe deJazzira vezetni vállalkoztak ; mert ekkor még eszünkbe sem jutott a Monté Rosa. — Vezetőinket megbíztuk hogy a hegymászáshoz szükséges eszközöket el ne felejtsék, s kötelekről, csákányok, jégvágók, botokról stb. gondoskodjanak. Másnap reggel 9 órakor oda hagytuk Zermattot s a balra fekvő magas fenyőkkel borított hegynek tartottunk, s kellemes bűvös árnyékban haladtunk mintegy másfél óráig: innen aztán a fák mindinkább ritkultak a magasság miatt, mig végre egészen elmaradtak s a forró napnak kitéve kellett utunkat folytatni. Egy órai járás után végre a Ryffel fcgadóba érkeztünk. A Ryffelről a kilátás már egészen más mint Zermattból; előttünk nyugotra már most teljes pompájában s nagyságában láthattuk a Mont Cervint, megmászhatlan, meredek sziklás oldalaival s 13,900 láb magasra emelkedő kopár csúcsával, mellyel a felhők közé emelkedik; feljebb észak-nyugotnak a Weisshorn fehér csúcsa és lenn Zermatt helység; délnek a Petit Mont Cervin, Breit-