Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-01-20 / 2. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Szombat, jamiái' 20. 2. sz. Tizedik évfolyam 1866. A feliér mocsár és környéke. A „Vadász és Versenylap" áldott hazánknak már megannyi részéből hozott érdekes vadászati közleményeket és leírásokat, sok oldalú kalandokkal ; de nem emlékszem, hogy illyesmit Torontál megyéből e lapok hasábjain olvastam volna. Nem dicsekedhetünk ugyan dús vadállományu erdős bérczekkel, csenderesekkel, ligetekkel, de igen is van még nálunk egy neme a vadászatnak, s ez a vízivadászat, — melly síkalföldünkön, a Tiszaszabályozás óriási munkájának előre haladtával, már majdnem enyésző félben van. Aranykalászt termelő róna megyénk délnyugoti határszélén , ott hol a Duna, a Tisza s a Béga-csatorna egymáshoz sietve közelednek, terül el az étskai uradalomhoz tartozó „Fehér mocsár," kapcsolatosan a perieszi és tiszántúli titeli, mosorini tavakkal, mellyeknek kiterjedése némelly kis német herczegség nagyságát jóval felülhaladja. Nem akarom itt saját vadászati élményeimet a szives olvasóval közölni, hanem élő színekben iparkodom hü képmását adni a vízi-vadászat azon Eldorádójának, melly még itt, s tán sehol másutt az alföldön olly nagy kiterjedésben és ősi valódiságában fel nem található. Ha Etskáról délnyugotnak kiindulunk, rövid félóra alatt elérjük a „fehér mocsárt" sík tavaival,*) mellyeknek végét hiában keresnők puszta szemekkel; ... elenyészik az a messze távol ködében s csak egyes, talán szélhordta magvakból valamikor kisarjadzott füzfacsoportok képezik, a Tiszán túl emelkedő titeli magaslatokkal, azon pontot, mellyen a vadász szemei mint egy nyugponton megakadnak. Oszpontosúlva találjuk itt mind azt természetben, a mit egy szenvedélyes vízivadász és természetbúvár magának a képzelet szárnyain elővarázsolni óhajt. Valódi *) Az egyik tó kiterjedése a „fehér mocsár" bensejében meghaladja az 1200 holdat, holdját 1600 O ölével számítva. 2