Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-01-20 / 2. szám

18 menhelye ez a vadnak, mert eltekintve attól, hogy a vadászat itt tilalmazva lévén, ezen tavak kiterjedése (különféle, a nádasok rengetegébe vezető ágazatokkal, hová behatolni majdnem lehetlen,) olly nagy, miszerint alkotva látszik lenni a vízi-szárnyasok gyülpontjául A mély vízmedenczék tisztásai, továbbá a káka és hínárral benőtt nagy térségü ingoványok, érdekes titokszerü látványt nyújtanak az „Unka"*) halmáról szemlélőnek és természetkedvelőnek. Vessünk tehát egy pillantást ezen mocsár lakóira, s kis halászsajkán behatolva a nádasok sűrűibe, feltaláljuk itt a vízi szárnyasok ezerféle faját. A lomha gödények, mint úszó marhacsorda tűnnek fel előttünk nagy csapataikban, mint egy uralkodói szerepet játszva a többi szárnyasok felett; a nemes hattyú itt piheni ki vándorútját, s a büszke darvak ezen helyiségeket keresik fel, hogy háborítlanúl élvezzék a mocsár magányának nyugalmát; a vadludak és réczék minden fajaikkal itt költenek s tartózkodnak az egész idény alatt, sőt még lágy idő alkalmával a téli hónapokban is itt lehet egyes fajaikat találni; a szárcsák, búvárok, karakatonák, lilék, sirályok és szalonkák, a gázlók megannyi fajai, egyetemben a nemes kócsaggal, elözönlik e vidéket. Csak ha egy lövés esik, távoli ágyúdörgés morajához hasonló zúgással emelkednek a tó lakói a magasba, hogy annak ismét egy másik pontján ereszkedjenek le. Illy alkalommal vegyitékét látni együtt a vizek szárnyasainak; a zsibaj és vijjogás a légben meg nem szűnik; összegomolyodva keringenek a gödények, vadludak, s repdesnek réczék, szalonkák, sirályok s egyéb vadak; tömkelegét képezve mennyiségük és fajaik sokaságának. A nemek és ezeknek egyes fajai lassankint összevergödnek, sorakoznak, s külön csoportokban fület hasító suhogással ereszkednek ismét a víz szinére s új élet, új csata támad közöttük . . . messze hallani szárnyaik csattogását s a vízben lubiczkolást, mellyet csendes verőfényes napokon visznek végbe. A milly változatos és élénknek mutatkozik e mocsár nappal, olly kiholtnak tetszik az, ha leszáll az est és beköszönt az éjszaka. A midőn a nap, utolsó sugárait lövellve szét, a titeli magaslatok felett eltűnik s tüzpalástjának karajával pirosra szegélyzi a felhőket: felrebbennek a tó szárnyasai s hosszú lánczolatokban minden irányban sietve távoznak, mocsárokra, tarlókra, zöld vetésre, tápszeröket keresve ott éjen át, mignem a piruló hajnallal nappali nyughelyökre visszasietnek; illyenkor egész özöne jő a vadnak minden oldalról, s új élet támad a mocsár belsejében. De nem csak az ártatlan szárnyasok tanyája ezen vidék, hanem egyszersmind rejtekül szolgál a dúvadnak ; a végvidéki erdőkből ide ellátogató farkasokon és róka komán kivül, ezen nádasok csalitjaiban számtalan neme az orvmadaraknak tartózkodik, s bebarangolják szünet nélkül minden irányban a térséget, zsákmány után kémlelve. Feltalálhatni itt gyakran a barna lármás sast (aquila naevia) a réti sassal (Haliaetos ossifragus) egyetemben , az ölyvek, héják és baglyok sokféle fajait. Szem. telenségök olly vakmerő, hogy a lelőtt vadat a víz színéről a vadász szeme láttára elragadják ; megtörténik aztán illyenkor , hogy éltökkel fizetik meg vakmerőségüket. Nem csak a szenvedélyes vadásznak nyújt a fehér mocsár kellemes órákat, de a halászati sport kedvelői is érdekes foglalkozást találandnak ott, mert e tavak telvék „Unka" halom a fehér mocsár közelében.