Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-04-20 / 11. szám

168 ' X. úr rontott be hozzám s játékveszteségét, máj baját és felesége levelének megfoghatlan kimaradását panaszolta. — „Istenem! csak hütelenné ne váljék"; mondá. E szavaknál hatalmas hortyogást intonáltam s X. úr visszavonúlt. Látogatójegyek hiányában este papiros és tinta tette meg a szolgálatot. Egy tuczat Bon készült, s mint tennap reggel, úgy ez utolsó vadászreggelen is, X. úr ugyanazon időben lé pett szobámba, közleni, hogy valamennyi Bon oda van, hogy vinné el az ördög a siketfajdokat s hogy ma haza utazni, most pedig aludni akar. A vadászatról visszatéret ismét négy fajd függött a csarnokban s ezek egyikét én lőttem. X. úr ma sem kapott feleségétől levelet, nagyon nyugtalannak látszott s erősen el volt tökélve kakas nélkül is haza utazni. Már csak az éji vonat állt rendelkezésünkre. X. úr azon véleményben volt, hogy e körülmények közt csak a thea után indúljunk, különben majd a pályaudvarban kell több órát várnunk. Ezen indítvány 3000 forintjába került. Következő nap esti hét órakor a pályaudvarból bérkocsin mentünk szállásainkra. Először X. úr lakásához érve, leszállt inasával, míg a házmester a málhát szedte le. — Feleségem itthon van-e? kérdé X. úr a házmestert. — Nincs; épen most kocsizott *** gróffal az operába. — Na hál' Istennek, már attól tartottam, hogy beteg. Adieu báró! Siketfajd kedvéért nyolczvankét mértföldet utazni, kilencz ezer forintot veszteni, az erdőbe lépést se tenni s hazatéret feleségét moliérei helyzetben a színházban tudni! Persze hogy a biztos hely a mennyek országában minden földi bajt kipótol. Franczia sportélet. A sport terjedését Francziaországban semmi se tanúsítja jobban, mint a sportlapok aránytalan szaporodása, melly az általános érdekeltség biztos hévméröje gyanánt tekinthető. Néhány év előtt a Journal des Chasseurs volt a franczia sport egyetlen képviselője, ezt követte a Le Sport; s ma már — azonkívül hogy minden versenytársulatnak van egy külön Gfazett e O ffi ciel 1 e-je — a következő új lapok: Jockey, Club, Turf, Gazette des Courses, mind élénk pártolásnak örvendenek. Ez utóbbi nem rég Derby czimmel Bertrand Léon kezeibe ment át, ki harmincz év előtt alapitá a Journal des Chasseurst s azután a Journal des Débatsba irt czikkeket a sportügyekről. Az imént nevezett lapok közül azonban egyik sem indúlt meg olly kedvező körülmények közt, mint a Centaure, mellyet Cremiére Léon, a császár photographja ád ki. Munkatársai a legjelesebb franczia sportirók; legfőbb érdekét pedig a kiadó szines photo-litographiái képezik, mellyek a legsikerültebb művészettel közlik ahires sportemberek arczképeit, a győztes lovak, kitűnő ebek s a t. hasonmásait. A lővadászati idénynek rég vége szakadt már s ezt utólagosan még csak azon néhány boldog halandó élvezi, ki a korona erdeiben lévő fölösleges szarvas, őz és tengeri nyúl lelövésére meghívást kapott. E lelövések, különösen a fontaineblaui erdőkben, mindig rendkívül érdekesek. A fővadat előleges hajtásokkal mindig szűkebb és