Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-04-20 / 11. szám

169 ' szűkebb körbe terelik s ha élve akarják megkapni a jelentkező erdőbirtokosok számára, kik az elfogott példányokkal erdeik vadállományát óhajtják előmozdítani — úgy az erdőt két rétü erős hálóval veszik körül. A szarvasnak élve elfogatása mindig sokba kerül s a „Venerie Impérial" csak is a birtokosok sürgető kérelme folytán vállalkozik reá. Martius végével Fontainebleauban egy illy nagy hálóvadászat (panneautage) tartatott s 90,000 holdnyi erdőségből terelték össze a szarvasokat egy — mintegy 7000 holdnyi erdőtérre, mellyet aztán hálókkal fogtak körül. A fővaddal termérdek őzvad is szorúlt a körbe, mellyet azonban rögtön szabadon bocsátottak; venni kivánók számára sok himet, sutát, villást, csapost fogtak el, huszonhárom sutát és csapost lelőttek s hat szép tizes agancsárt ismét elbocsátottak. Nálunk Magyarországban is tartattak valaha illyen s tán még nagyobbszerü hálóvadászatok a tamási-i vadastéren; az ott jelenvolt vadászok közül azonban ma már csak kevesen élnek s a „Vadász adomák" irója talán az egyetlen, kitől ezen — mindinkább enyésző emlékek fentartását várhatnék. A falkás vadászatok april 19-én zárattak be s az utolsó hajtásokra nagy számmal sereglettek össze a párisi sportsmenek. Különösen Fontainebleauban több százból álló mezőny lovagolt a szarvaskopók után és — közé, s e szeleskedők a faikárt és az ostorászokat a teendők teljesítésében gátolván, pár vadászatot meghiúsítottak. Ezenkívül a fontainebleaui erdőben sok lévén a szarvas, igen nehéz, sőt csaknem lehetlen a falkát egy s ugyanazon hajtott vad nyomán megtartani; néha egy egész csapatra bukkan a falka, többfelé szakad s egyszerre kettőt hármat is hajt. Ezen okoknál fogva a császári falka rosz hírben áll; némellyek (s a körülmények latba vételével talán méltatlanúl) a legroszabbnak tartják egész Francziaországban. Herczeg Murát Joachim szarvaskopói az utolsó vadászaton vadkant hajtottak melly olly nagy sebességgel iramodott el a kutyák elől, hogy csak bárom maradhatott nyomában. A vadkan, nagy vargabetűt vetve, egy pag onyba futott, hol az erdészek épen a felesleges tengeri nyulakat lövöldözték, de hallván a hajtó bárom kutya csaholását, a tüzeléssel azonnal felhagytak. Mindamellett a megriadott vadkan megfordúlt s egyenesen a falka kellő közepébe rohant, melly irtózatos teli hanggal fogadta, lefülelte s egy kis vizes árokba fulasztotta. Napoleon herczeg, Olaszországból visszatéret, húsvét előtt tartotta utolsó vadászatát Meudonban egy kibocsátott szarvasra, mellyet a falka roppant nagy számú lovasok jelenlétében elfogott. A berezeg most saját yachtján a görög archipelagusra készül, hogy ott a tengerből nem rég kiemelkedett új szigetet megtekintse. A vadászatok^ bevégeztével tehát ezentúl a gyep és a víz képezendi a sport tereit. Ez utóbbi a francziáknak még nem olly kedves, mint az angoloknak — s bár a Szajnának és a tengernek is vannak már regattái, de ezeken még rajta van a kezdetlege sség bélyege: mi pedig a halászatot illeti, ezt, a nagy türelmet igénylő horgászat alakjában, a heves vérű franczia aligha megkedvelendi valaha. A franczia gyors és nagy eredményt követel s örömét például az olly halászatban leli, minő de Ladoucette bárónál tartatott minap, hol a Vieil-Maison kastély körüli tavakból hálókkal bárom nap alatt 3000 font halat, többnyire csukát és pontyot fogtak. A legnagyobb hal 25—26 fontos volt.