Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-04-20 / 11. szám

163 ' mocsáros réteken és tavak környékén vadászva, vadkacsát s szalonkát lőtt. A harmadik nap forró délelőttje sikertelen járáskeléssel telt el; déltájban egy — állítólag sok és nagy harcsát tartalmazó mély tó partján pihent meg, hova nejét és házi gazdáját várta a halászeszközökkel. Ki is jöttek, angolunk meg is kisérlette a horgászatot, néhány hal hatalmasan pedzett is, de a horgot kirántván, ezen rendesen nemcsak hal nem volt, hanem a csalétek is eltűnt róla. Végre mégis kirántott egy — kis sügért s felhagyván a további kísérletekkel, a délután többi részét újra vadászattal tölté. A Szkáréhoz legközelebb eső tavon három krikruczát pillantott meg jó meszsziröl s Besst neje mellett hagyván, óvatosan lopta meg a kacsákat, keresztben rajtuk a középsőt vette czélba s lövésére mind a három ott maradt; Bess az egyiket a tó tükréről, a másikat a sás közül kihozta, de a harmadikat, melly szárnyaltan a nádba verődött, nem találta meg. Hazatéret még egy kacsát és egy mocsári szalonkát szerzett tarisznyájába. Szenvedélyes vadászunk a következett napon Brassóba utazott, honnan september vége felé a hírre, hogy az erdei szalonkák megérkeztek, postakocsin még egyszer Szkáréba rándult, de egyetlen egy hosszú csörü vendégre sem talált, ellenben szokottnál nagyobb számú vízi szalonkát s egy madarat, melly tökéletesen ismeretlen volt előtte, látott. Ezt másnap újra látta, söt meg is lőtte s kisült, hogy nem egyéb mint apró gém (ardea minuta.) Egy, az Oltba szakadó kis patak partján járva, minden lépten-nyomon vízi szalonkára bukkant s egy sás és kákalepte ingoványos helyhez közeledve, itt a vizi szalonkák főhadiszállását fedezte fel. Nem több mint tíz perez alatt legalább hetven repült fel e kis ingoványos helyről. E roppant szám anynyira megzavarta és szelessé tette őt, hogy nyolez lövéssel mindössze csak kettőt ejtett el. Elébb is többet puskázván már, elfogytak töltényei; visszasietett tehát a nem távol lévő Szkáréba, töltényeket hozott, s még két szalonkát kapott le. Másnap újra rajtuk ütött, de már nem voltak olly nagy számmal s csak kettőt kaphatott. A legtávolabbi tóhoz ment ezután s itt két vadkacsát lőtt, mellyeket így ír le: fejük rozsdás sőtétsárga, mellük barnás és szennyes fehér pettyes, evező és kormánytollaik barnák, csőrük és lábaik szürkés barnák. E leírásból ítélve hamvas ruczák (Anas ferina) lehettek. Hazatéret ismét az ingoványos helyet ejtette útjába s még két vizi szalonkára tett szert. Másnap csak délután lévén Frekre indulandó, délelőtt még egy bucsúvadászatra ment ki s nagy sajnálatára elbocsátott egy mocsári szalonkát, mellyet egy hosszú lövéssel lekaphatott volna. Egy óránál tovább járt utána s többé nem találhatta meg. Egy krikrueza messze repült fel előtte s nagy kört csinálva visszatért és röppentyű sebességgel szállt feléje. Rá lőtt, fején találta, de a kacsa olly iszonyú sebességgel repült, hogy bár a lövés rögtön megölte, (?) még is a löponttól vagy ötven lépésnyire esett le. Még egy kacsa elejtésével megelégedve visszatért s indulásra készen álló szekerébe ült. Még az nap Frekre ért, az éjet ott tölté s délutáni 4 órára rendelvén a szekeret melly Brassóba vigye, erdei szalonkát keresni ment ki a Frek mellett lévő égres és nyírjes helyekre, de kalauz nélkül járván az ismeretlen vidéken, sok időt vesztett azzal, hogy rosz helyeken keresett, mert minden vadász tudja, úgymond, hogy az erdei szalonkáknak kedvencz tanyáik vannak s ritkán szórvák szét az egész 11*