Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-03-30 / 9. szám

135 ' Attól tartók, hogy nem talál közelebb jönni, s igy lassan és óvatosan emelendő fel puskámat, reméltem, hogy majd czélba vehetem. Csalatkoztam! mielőtt még hüvelyknyire emelém fegyveremet, észrevett a szemes állat s olly sebességgel, melylyel egy óra alatt 30 mföldet mehetne, rohant le a sziklákon. Golyóval töltött fegyverem mindkét csövét rásütöttem, de sértetlen folytatá szökését. Midőn a tó ellenkező oldalán haladt el, Lőrincz is rálőtt és szintén siker nélkül. Hozzánk érkezvén a hajtók, Károly tudtomra adá, hogy egy kis zergefalkára akadt, melly azonban visszatört, s ö, hogy a zergék ismét megforduljanak, noha eredménytelen, eldurrantá puskáját. Rövid idő múlva az oláh is felérkezett s egy körmönfont történettel állt elö, hogy t. i. több órahosszat sziklák közé volt szorúlva, mellyekböl lehetlen volt előbb kivergődnie. Legkisebb hitelt sem adván e mentségeknek, söt megtudván Lörincztöl hogy az oláh, ki e hegyeken kora gyermeksége óta már mindenütt vadászgatott, minden egyes sziklát és torkolatot, talán bármellyik vadásznál jobban ismer, — az 50 kr. fizetése helyett 25 botot Ígértem néki. Ez megtette hatását. A következő s egyszersmind utolsó nap elhatároztuk, hogy régi hajtásunkkal kezdjük meg a vadászatot; én tehát szokás szerint a torony alakú sziklán valék állást foglalandó. De midőn, a minket egy másik toronyszTkTátőT (mellyet pgy előbbi czikkben kisérték meg leirni), elválasztó torkolaton haladtunk át, a fenyvesből, mellyet útközben szintén felhajhásztunk, két kutya ugatását hallók, melly azt jelezte, hogy a vadat megállították. Károly azonnal megjegyzé, hogy a kutyák közre fogták (azaz olly pontra kergették) a vadat, mellyről nem szabadulhat, kivéve ha a kutyákon tör keresztül, e végső menekvést pedig csak akkor kisérti meg a zerge, ha már kétségbe van esve, s így haladék nélkül vagy egy alattunk lévő s könnyen megmászható sziklán, vagy pedig a tornyon kell lekúsznunk, s ez utóbbi esetben a hozzáférhetés igen veszélyes. Órai kúszás és csúszás után leértünk a torkolat fenekére; de még jóval e hely elérte előtt sajnosan kelle tapasztalnunk, hogy a kutyák a torony alakú sziklára szoriták fel a vadat. Átkelvén a hegyoldal tövénél csörgedező patakon, feltekintettünk, s im ! tisztán láthattuk a zergét egy begyes sziklacsúcson, és töle vagy tiz lépésnyire a dühösen ugató kutyákat. Vadászaim erre megkérdeztek, valljon akarom-e fel követni a zergét, s egyúttal tudtomra adák : hogy azon pont elérése, mellyröl sikeres lövést tehetnék, felette nagy veszélylyel jár; továbbá: hogy félelmetes szűk levén az ösvény, ök majd tartani fognak, mialatt lövök. A zergevadász, ha siker után vágyódik, mindig szánja el magát a legroszszabbra; én pedig már sokkal több veszélyt koczkáztattam Bajorországban és Tyrolban, hogy sem most visszafordultam volna; feleletem természetesen az volt, hogy „előre!" Károly azon véleményben levén, hogy a zerge, ha nem zavartatik, valószínűleg több óráig időzend még a sziklacsúcson, azt indítványozó, hogy egy három óra kerüléssel igyekezzünk észrevétlen meglopni a vadat. Fájdalom, nem követtem ta-