Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-03-30 / 9. szám

134 ' Másfél órai tartós hegymászás után állásainkra érkezénk. Már elmúlt volt egy óra és a néhány negyed mértföldnyire fekvő fenyvesből, mellyet feszült figyelemmel s vágygyal tarték szemeim előtt, még egyetlen vad sem mutatkozott. Ismét egy óra s még mindig a rosszat jósló csend uralkodott. Egy izben, azt hivém, mintha a kutyák távol ugatását hallottam volna, ez azonban nem közeledett. Erre még fél óra telt el s a második hajtó megjelent; ez azonban oláh társáról nem tudott számot adni. „Az oláh elaludt a tüz mellett," szólt Lőrincz, néhány erős kifejezéssel élve, raellyeket itt elmondanom szükségtelen. Mire, megvallom, felforrt bennem a méreg^ s ha e pillanatban jelen meg a gaz ficzkó, kétségkívül jó verést kapott volna, mi az egyedüli hatályos bánásmód e lusta fajjal. „A kutyák", folytatá Lőrincz, „valószínűleg a fenyvesbe törtek, felhajhásztak egy zergebakot, s aztán haza futottak." Szép remények : kutyák nélkül, s egy hajtó hiával; ehhez még három órai hegymászásra is volt kilátásunk, mielőtt a sikeres vadászat lehetőségét remélhettük volna; a regg legjobb része pedig már el volt veszve. Bizony, jó három órai munkát vittünk véghez. Meredek s nehéz hegyet másztunk meg, a déli nap égetőn lövelte ránk sugarait, fejeinket pedig egész felhő szúnyog vette körül. Végre egy sziklák közt levő tágas öbölbe érkezénk, mellynek fenekén tiszta kis tó ezüstlött, mig közvetlenül szemben nagyszerű sziklatömbök emelkedtek. E völgytorkolafJP &dr ag_e 11 nevet viselt, (a helyesírásról azonban nem állok jót); itt Károly magára vállalván elvesztett oláhunk tisztét, a hajtóknak meg kelle a hajtást kezdeni, mialatt Lőrincz és én, a már fönebb említett másik tó közelében, mellyet az öböltől, hol most valánk, egy hegygerincz választott el, állásainkat valánk elfoglalandók. Nem sokára czélunkhoz értünk ; én a tó felett levő köhalmazon foglaltam állást, egy a vadászok által készített fal raegett, melly a hajtók felöl közeledő zerge szemei elöl eltakart; Lőrincz pedig közel a tó partjához egy nagy szikla mögé guggolt. Többször hallék reményt élesztő kögördülést a hegyoldalon, melly minket a hajtóktól elválasztott, sőt egy izben Károly fegyverének durranása is visszhangzott a sziklák között; de mind hiába 1 egyetlen zerge sem mutatkozott. Erre, egy mellettem fekvő lapos köre helyezvén fegyveremet, vizsgálódni kezdék, valljon melly utat kellett a zergéknek választaniok. E pillanatban egy granitdarabnak mögöttem levő esése zörrentett fel mélázatomból; mire lassan csak félig fordultam meg, és egy, noha, négy vagy ötszáz lépésnyire levő zergebakot láttam felém közeledni. Erezvén hogy szeme rajtam függ nem mertem felvenni puskámat; a legkisebb mozdulat elegendő e félénk állatok elriasztására, mellyek mindazáltal, végtelen kíváncsiak megvizsgálni valamely idegen tárgyat. — Folyton közelebb s közelebb jött, végre egy csekély árkon kelle átmennie, feje pillanatra eltűnt, felkaptam tehát fegyverem, de vállamhoz emelni, már nem maradt időm ; rám meresztett szemekkel állt most egy,nem több mint hetven lépésnyire fekvő sziklacsúcson.