Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-03-30 / 9. szám

130 ' vadászati s halászati törvények szükségképen átvizsgálandók. Egyes bizottmányok meg is tartották a vizsgálatot, de igen félénken végezték teendőiket. A nivernaisi kitünö vadkanvadász, d'Osmond gróf, szintén felkarolta ez ügyet s a múlt ősszel, több — e tárgyra nézve nagy tekintélyű egyén tanácsával és közreműködésével, kérvényt terjesztett a senatus elé, melly az 1844-iki vadásztörvények módosítását sürgeti. E kérvény, mellyet a felterjesztés előtt roppant számú sportember irt alá, kétségkívül nagy befolyással leend, s a kérdés megoldásában fog némi sikert eredményezni. A császár nagyon jól ismeri az 1844-iki vadásztörvény félszegségét, s midőn a múlt ősszel Compiégneben alkalmilag megvitatták e tárgyat, — (ugyanekkor a sólymászat visszaállítása is szőnyegre került, mire nézve Werle Alfréd és Pichot Péter urak ép legújabban tettek volt kísérleteket) — igen tisztán mondá Baroche urnák, az igazságügyi tárcza államtitkárának, hogy az 1844-iki vadásztörvény „merő képtelenség," s teljes átvizsgálást igényel. Remélhető tehát, hogy nemsokára hatályos lépés lesz téve a vadorok ellenében, s előbb utóbb majd csak végét éri az idény befejezte után való vadászat, és nem látandunk többé, eperrel és cseresznyével egyidejűleg foglyot és süldőt a gazdagok asztalán. A vadászati idény egész Francziaországban ugyanaz nap záratik be, (t. i. hivatalosan, mint fönnebb taglalám) a kopászati idény befejezte azonban rendetlenebb s ezt minden egyes vidéken a vetések állása szabályozza; igy például Indre környékén marczius 10-én, Seine és Oiseben pedig april 15-én végződik. A kopászat, az utolsó forradalom óta hanyatlásnak indúlt, de az utóbbi években újra nagy lendületet vőn s ez idő szerint Francziaország különböző részein néhány igen szép falka vadászik. Az alsóbb osztályoknál azonban épen nem népszerű s a falkanagyoknak folyton kell a bérlőkkel és a föld népével czivódniok. Jelenleg nyolcz olly nagyobb szarvas falka van, mellyek találkozóihoz a párisiak könnyen juthatnak; s mindannyi igen jó sportot nyújt. Első a császári falka, „la Vénerie Imperiale", melly ép most tért vissza Compiégneből Fontainebleauba, és ismét megkezdé a szarvas-zaklatást ama gyönyörű és képzelhető legpompásabb, legfestöibb erdők egyikében. Napoleon herczeg falkája a második, melly minden héten vadászik, a Párishoz vasúton alig fél órányira eső Meudonban. A harmadik falka, Simon uré Chantillyben, szintén szarvast hajt. A negyedik, Desvignes uré, s az ötödik de Salverte marquis falkája, hasonló' kép Chantillyben üzi a kibocsátott szarvast. D'Osmond gróf vadkan vadászó falkája a hatodik; a gróf minden évben felhozza kutyáit és lovait Nivernaisböl, hogy az idény bezártáig a halattei és chantillyi erdők vadkanjaira tartson kopászatot. De Vatimesmil és de Lentilhac grófok közös falkája Rambouilletben szarvasra vadászik — s végül a nyolczadik, a „Grosbois" falka, Murát Joachim herczeg tulajdona. A „Venerie Imperiale," továbbá d'Osmond, de Vatimesnil és de Lentilhac grófok falkái, 24 hüvelyk magas behozott angol ebekből állanak. Desvignes és Si-