Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-03-30 / 9. szám

131 mon urak, valamint de Salverte marquis falkái a régi franczia normand ebeknek angol rókakopókkal történt keresztezéséből erednek. Napoleon herczeg falkája főkép franczia, Artoisból való kutyákat foglal magában, de van benne néhány véreb és rókakopó, valamint kevés fekete „Hubert" eb is (Nevill úr tenyészetéből) mellyekről alább többet szóíandok. Francziaországban szarvas a leginkább hajhászott vad; s a sport vagy elestével, vagy a mi gyakran történik, menekültével éri végét; s ha ezt nem sikerül tennie, üldözőivel a nemes fővad néha drágán fizetteti meg a győzelmet. A falkárok, a szarvast még a vadkannál is sokkal veszélyesbnek tartják; az utóbbi tiszta döfést ejtvén agyaraival, a seb begyógyulhat; de a szarvas agancsaival olly borszasztón megnyomorítja áldozatát, hogy az okozott sebek nagyon nehezen gyógyíthatók. Ez történt a császári falka mesterével Lambert báróval is, ki a múlt hó 20-án a fontainebleaui szar vashaj hászaton alig menekült meg a haláltól. Egy tiz ágú vén szarvast, már vagy két órahosszat hajtván, végre megállították a kutyák, s midőn ezeken át visszatörni akarna, a falkanagy leugrott lováról s hogy véget vessen a csatának, karabélyához kapott. Előtte széles tér feküdt; a báró, ki elsőrendű lövész, talán ügyességé t akarván bemutatni, a szarvas szemére czélzott; ez azonban gyors mozdulatot tett, s a golyó csak könnyű sebet ejtett homlokán; mire dühösen rontott át a kutyákon, egyik agancsát a báró bal karjába döfte és vállát kificzamítá. A lökés olly nagy volt, hogy a bárót mindenki bolt embernek tartá; de szerencsére, a seb csekély lett, a kificzamított kart pedig a fontainebleaui orvos azonnal helyreigazitá. A szarvast nemsokára ezután lefogták a kutyák. A császári ebekkel tartott vadászatok nagy hatású eseményekkel dúsak, s talán jövő alkalommal elmondhatok néhányat azon borzasztó „hallalik" közül, melyek a császár bátorságát kemény próbára tették, míg hidegvérüsége a veszély pillanatában közbámulatot gerjesztett. Murát Joachim herczeg falkája, nem messze Fontainebleautól, a villeformoyi erdőben szarvasra vadászik. Csak husz pár kutyát foglalván magában, nem valami nagy, de egyike Francziaország legjobb falkáinak; a herczeg, és sógora, Wagram herczeg kitünö eredménynyel vadásznak vele. Ez „Grosbois falka" név alatt ismeretes — Grosbois levén Murát herczegnő családjának, a Wagramoknak, lakhelye. E falka egy negyede nagy rókakopókból áll; a többi angol rókakopó és a régi franczia poitoui eb, vagy a rókakopó és a normandiai eb korcsa. Két falkár ja van, az első (premier piqueur) „Lefort", a második (second piqueur) „Schikler" nevüs ez utóbbi ezelőtt Napoleon herczeg szolgálatában, a meudoni ebólaknak volt felügyelője. Vadászöltönyük: franczia szabású zöld posztó kabát (ugyanolly szinü mint a császári bérruha),bársony gallérral, zseb és újj hajtókákkal; posztó mellény, mellynek ezüst gombjain szarvas van kiverve; fehér szarvasbőr nadrág s erös, magas franczia vadászcsizma. Fekete bársony sipkát viselnek, s egy bérruhájuk arany és ezüst paszománttal van díszítve — mit „galon de vénerie"-nek neveznek, s két-két arany zsinór közé egy sor ezüst van varrva. 9*