Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-03-30 / 9. szám

VADÁSZ-ÉS VERSENYLAP. Péutek, marlins 30. 9. sz. Tizedik évfolyam 1860. Franczia sportélet. A vadászati idény február 13-án záratott be s a puskák a jövő őszig fogasaikon pihennek. Minden vad egyenlő pártfogásban részesül; az idény hivatalos befejeztével egyetlen fegyvert sem szabad többé eldurrantani. Mindazáltal sajnálattal kell megvallani, hogy egy törvény sem olly hiányos Francziaországban, mint épen a vadász törvény, melly úgy látszik, a vadászok előnyére, a rendes sportemberek ellen van intézve. Fordítson a tulajdonos bármilly pénzösszeget vadállománya fentartására, fizessen a bérlőknek évi kárpótlást^azon károk fejében, raellyeket vadjai a földeken okoznak, s a vadorok ellen még sincs biztosítva; sőt a legnagyobb gond és költség mellett boldognak tarthatja magát az, kinek csősze rajta kapván valaraelly vadőrt, azon a pénzbírságot megveheti. Francziaországban e szerint napról napra gyorsabb csökkenésnek indúl a vadak száma, sőt némelly vidéken (kiváltkép a déli részeken) már alig akad egy-egy árva példány. 1844-ben szomorú törvényt alkottak az akkori törvényhozók, kik úgy látszik, nagyon féltek a néptől, s az egyik végletből a másikba estek. A forradalom előtti vadászati jog felette szigorú határokat szabott, s tisztán a korona és az aristocratia szabadalmaira szorítkozott; miért is 1844-ben a nép iránti kedvezésből az lön kimondva: hogy a vad ezentúl mindenki tulajdonának tekintendő —vagy más szóval: senkiének sem ; minek következtében a múlt évek hübérrendszere ellen támadt ellenzék nagy csapást mért a mezei és erdei vadállományra. A nép azonban kezdi már átlátni, hogy itt az ideje szemügyre venni a dolgot, s az 1844-iki vadásztörvények ellen egy új ellenzék van készülőben. Múlt évben a „franczia honosító társaság," melly az üdvös eredményt igérő mozgalomnak mindig kész élére állani, s melly legalább négyezer tagot számlálván, hatalmas testületnek tekinthető: megkisérlé kijelenteni a feletti véleményét, hogy a 9