Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-03-20 / 8. szám

122 ' zebb részét is megtettem. Mindkét puskámmal egyszerre nem merészelhettem átmenni a párkányzaton, az ide-oda mászásra pedig nem volt vesztegetni való időm; így tehát hátrahagyván seréttel töltött madárpuskámat, csak vont csövű fegyveremet vettem magamhoz. A szükséges készületek — a kakas felhúzása s. a. t. hamar meg voltak téve; de mind hiában ! nagyon is későn — mit F. úr fegyverének eldurranása tudatott velem; feltekintettem s ím egy zergebakot láttam épen állásom alatt sértetlenül tovaszökni. Körülbelöl ugyanazon időben haladt el két zerge két más alább álló vadász előtt, kik rájok durranták ugyan fegyvereiket, de siker nélkül. Figyelmesen átkómelvén a hajtőktől fokonként áthajtandó térséget, egy tőlem távolabb fekvő lejtőn három zergét láttam legelészni. Azon reményben, hogy valameilyik felülről jövő hajtó talán majd fe'érn hajtandja a vadat, türelmesen vártam: de a zergéket szerencsétlenségre kutyák kezdték hajtani s gyorsan tűntek el a hegycsúcson. Figyelemmel kisérve szökésüket, szemeim egy köztem s azon hely közt fekvő köves lejtön, mellyen a három zerge eltűnt, egy barna folton akadtak meg. A távolság nagy —látcső pedig, melly kételyemet eloszlatta volna, nem voltbir tokomban ; feltűnt azonban e hasonlóság, melly ama barna folt és egy fekvő zerge között létezett. Erre még távolabb egy fekete folt jelent meg a köves lejtőn, és kis vártatva megállt; keskeny füstoszlop emelkedett a légbe, s halk durranást hallottam. Nemsokára a kövek távoli csattanása hangzott füleimbe, mintha eszeveszetten zuhantak volna le az alant csörgedező hegyi patakba; néhány pillanat! s ime, egy szép zergebak tűnt fel, egy tőlem vagy háromszáz lépésnyire esö sziklacsúcson. Igen nyugtalanul tekintett állásom felé, de én tökéletesen odalapultam a sziklához, fejemet pedig visszahúztam, úgy hogy koponyámnak csak csekély része maradt látható. Ez nem látszott felkölteni gyanúját, s így lassan közeledett a párkányzat felé, melly állásomat a sziklák hosszú sorával összeköté. Vagy száz lépésnyire tőlem ismét megállt; én pedig attól tartván, hogy észrevett, nem hagytam közelebb jönni. Felém fordultán állván, helyzete lövésre épen nem volt kedvező; de minthogy pillanatra lapoczkáit is láthattam, a mennyire csak lehetett szivét vettem czélba. Azonban se a lengő szellőre, se arra nem voltam tekintettel, hogy a két cső közt kellett volna czéloznom: s így a jobb csövemből kilőtt golyó, vagy nagyon hátúi vágódott a bordákba, vagy pedig ép a hátsó lapoczkát találta. Mindazáltal megingott és összerogyott, s már elejtése fölött akartam ujongani, midőn ismét csülökre kapott s rohanva vágtatott le közvetlenül sziklám alatt. Kihajlottam a mélység fölé s bal csövemből is rálőttem golyómat; ámde ahoz, hogy az ember teljes irammal futó zergebakra egyetlen golyóval, és féltesttel mélység fölé hajolva ki, sikerrel löjjön, sokkal gyorsabb szem és kéz kívántatik, mint az enyém; — és igy elhibáztam ; a két alant álló vadász is kilőtte fegyverét, de szintén siker nélkül. Összejővén mindnyájan, indítványoztam, hogy kövessük az elillant zergét; a vadászok azonban azt állíták, hogy a sziklák, mellyekre menekült, megmászhatlanok — s így nehéz szívvel el kelle állnom szándékomtól. Midőn legközelebb meglátogatám e hegyeket, haliám, hogy más oláhországi vadászok megtalálták és lelőtték zergémet; kampóit azonban sohasem kaptam meg, s ezt nagyon sajnáltam.