Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-03-10 / 7. szám

106 gyázat mellett is kétséges sikerű és veszélyes merény lett volna, s az elhibázott lépés több száz lábnyi bukást idézhetett elő. E meredek völgyoldal hegyes élű szikladarabokkal, néhány áfonyabokorral és törpe fenyővel volt tarkázva. Közelebbi megtekintésre azonban egy — nem egész lábnyi széles ösvényt fedeztem fel, melly a szirtek közt csavargott le felé. Ezalatt a többiek is felérkeztek, „ujonczunk" pedig ki mind eddig szót sem szólt, később bizalommal vállá meg, milly hevesen dobogott szíve, midőn e meredélybe lenézett. F. úr s egy vadász segítségével azonban szerencsésen át ment a veszélyen. Részemről, a mint ismeretlen és veszélyes utakon rendesen tenni szoktam, most is gyors léptekkel haladtam előre és a mélységtől legtávolabb esö oldalnak támasztván hegyes havasi botomat, egyenesen magam elé néztem. Visszajövet nyugodt szemlét tartottam e hely felett s azt találtam, hogy a velem egy természetűnek, ki nem egy hamar szédül, legkisebb oka sem lehetett aggodalomra; ezután többször mentem át az említett helyen s olly nyugalommal, mintha Anglia közepén lettem volna. Később messze lenn a jobbra fekvő mélységben medvét pillantottunk meg. Ráirányozván látcsövünket, körülbelöl két évesnek találtuk. Utána menni hiú kísérlet leendett, mert azon helyig, hol először láttuk, jó órába került volna a lemászás s mert a fenyvesek, mellyekbe menekült, roppant nagyok valának, személyzetünk pedig számra nézve sokkal kisebb, hogysem sikeres hajtást remélhettünk volna. (Folyt, követ.) Yadászadomák. XI. Senki sem veszi talán szerénytelenségnek azon állításomat, hogy kis vadászadomáimnak első sorban álló mulattatási czéljukhoz még azt is csatolom, hogy vadászéletemben a vadak természete körül szerzett tapasztalásaimból némi okulást is meríthessen — s így ezen adomáknak hasznos és netalán oktató részét is figyelmére méltassa nyájas olvasóm. Ez úttal egy igen rosz szokás ellen emelek szót, melly a vadászok közt még folytonosan divatoz s a mellyböl könnyen eredett gyászos esetek néhány példáját felemlíteni szándékozom. Számtalanszor volt alkalmam csodálkozni a fölött, hogy ha több vadász halad előre egy csapatban, egyiknek sem tűnik fel : perczröl perezre milly életveszély között jár. Ha tízen vannak együtt, feltehető hogy kilencz közülök a fegyvert a ku pacsra lebocsátott kakassal hordja, csakhogy a drága kupacs valahogy le ne essék. Részemről azt merem állítani, hogy ennél veszedelmesebb, vigyázatlanabb és könynyelmübb kezelése a fegyvernek nem képzelhető. Kisértse meg tisztelt olvasóim közül bárki: tegyen üres fegyverére kupacsot, fektesse reá a kakast s hüvelykújjával csak másfél késfoknyi magasságra emelvén, bocsássa el úgy, hogy csak kissé szabadon csapjon le: s tapasztalni fogja, hogy a kupacs mindannyiszor elpattan. Ha már most társaságban töltött fegyverrel megy az