Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-01-10 / 1. szám

7 a ló állapota az én módszerem alkalmazása mellett tökéletes: úgy aszerint cselekszem is. A töretlen zab sokkal inkább segíti elő az emésztést és vérbevegyülést; s habár öt százalék, egymásra több vagy kevesebb, emésztetlen megy is el: a többi kilenczvenöt százalék jobb eredményt hoz létre, mint a tört zab teljes mennyisége. (Folyt, követk.) Kalandócz és túzok. Mutatvány gróf Lázár Kálmán „A lég urai" czimíí munkájának negyedik füzetéből. Napi lapjaink nagyobb része elismerő méltánylással emlékezett a fönebb idézett czimü munkáról, melly tüzetes eredeti természetrajz hiában, ennek becses alkatrészeit rakja le az időnként megjelenő s pár igen csinos rajzú képpel ékeskedő füzetekbe. A lég urainak" monographiáit jeles ornithologunk szakértelme tudományilag tanúlságos — a kedélyes előadás pedig kellemesen vonzó olvasmánnyá emeli. Az utóbbi füzetből mutatványúl pár kiszakított helyet veszünk át. ;,Az ázsiai puszták egy szárnyas lakosával, melly két év előtt pusztáinkat meglátogatta, fogom olvasóimat megismertetni; — írja a szerző a mü 218-ik lapján. E ritka európai vendég a forradt ujjú kalandócz (Syrrhaptes paradoxus, Steppenhuhn.) E szárnyas kivándorló 1863-ik év tavaszán nagy csapatokban jött földrészünkre, hol hazánkon át egész Dániáig felhatolt. Mielőtt csapatosan jelent meg Európában, Radde és Pallas rövid leírása után még a természetbúvárok is csak hiányosan ismerték.*) A kalandócz a tyúkfélék és a galambok közt mintegy átmenetet képez, de közelebb áll amazokhoz, annyira, hogy az ezen családhoz tartozó c s u p f a j dóktól (Pterocles, Wüstenhühner) csak is ujjainak alkotása és hosszúra kinyúló két középső farktolla által különbözik. A him kitűnően szép madár. Csőre ólomszürke, feje teteje és nyaka szürke, tarkója sárgás, torka rozsdabarna, begye szennyei szürke, mellét fekete vonalokból álló örv ékíti, mellének közepe fakó, hasának eleje fekete, vége fehér — háta sárgásfakó, de felső felén fekete, tarkázás nélkül. Evező tollainak takarói testszinüek, keskenyebb vitorláik azonban hamvas szürkék. Lábait szennyes fehér pehely fedi. A jé reze kevésbé szép. Tollazata halványabb. Háta apró fekete foltokkal sűrűbben tarkáit. Mellén a felső örv hiányzik, az alsó barnafekete. Hossza a farknyujtványokkal együtt tizenkét hüvelyknyi. Madarunkat Pallas fedezte fel ezelőtt száz évvel Turkesztán sivatagjain , azonban pár évtizeddel ezelőtt alig 3 —4 európai muzeum dicsekedhetett e ritka szárnyas egy két kitömött példányával. *) Hanikkal, ki e madár görög nevét fordítá le, mi is „kétes távoztyú"-nak neveztük pár év előtt, midőn részint külföldi sportlapok jelentései, részint levelezőink tudósításai nyomán , Európában csapatos megjelenéséről szólottunk. Jeles tudósunk Frivaldszky linre azonban, tekintve a körülményt, hogy e madár a kirgiz pusztákról jövet bek alandozta Európa nagy részét: kalandócz nak —e nem egyetlen ismert faját pedig összenőtt lábujjairól forradt tijjn kalandócz nak nevezte.