Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-02-28 / 6. szám

92 Franczia sportélet. I. (Uj tél; korcsolya-qucadrillek. — Lókényeztetés s e miatt járvány a párisi lovak közt. — Gró. Osmond rókakopói vadkanra, Capt. Alcock nyúlkopói rókára vadásznak. — A császár a tilos idény,, nem tartja meg, de a lóversenyekre nagy díjakat ád. — Gérard és Pertuiset. — Equus hemippus. — A májusi ebkiállítás.) Február havában a legváltozékonyabb időjárást éltük át; első felében eldalolhattuk, hogy „soha sincs jó idő, mindig esik az esőmíg második felében az eső hózivatarrá változott s a hévmérő 19° Fahrenheitra szállott le. A hónap elején záporok ömlöttek, a folyók megáradtak, kiöntötték s a boulognei erdő sarában lovagolni épen nem volt mulatságos; a hó közepén pedig valóságos orosz tél állott be s a korcsolyázásnak lett nagy divatja. A boulognei erdő befagyott tavára naponkint elegáns nép özönlik s miután a megelőző báléj fáradalmait kipihente, a jég hátán újra kezdi a tánczot, járván a korcsolya-quadrillet, mellyben a mozdulatok ha nem is tökéletesek, de legalább olly bizarr férfi- és nőöltözékek láthatók, minőket egyedül] csak Páris képes felmutatni. Átalában a párisiaknak az a fő hibájuk, hogy a sport minden nemét — gyalog és lóháton, fegyverrel és falka után, lovat hajtva és lovagolva — hogy mindezt túlozzák, túlhajtják, túlterhelik. Ha Párisban nagy hideg áll be, azonnal minden ló takarót visel a szerszám alatt, bőrtakarót, melly nem csak csípeit, hanem szügyét, nyakát, fejét is elfedi úgy, hogy csak fülei láthatók s inkább rhinoceroshoz, mint lóhoz hasonlít. E superflua cautela aztán a kívánttal egészen ellenkező eredményt idéz elő, a lovat elkényezteti s hülésnek, bajnak teszi ki. E beczézési rendszer kiterjed istállóikra is, mellyek a kaczérságig csinosak és tiszták ugyan, de egyszersmind olly forrók, mint valamelly hivatalnok irodája, mellyet államköltségen fűtenek. Ez lehetett egy oka azon járvány kórnak is, melly a franczia fővárosban a télen át a lovak közt uralkodott. Legsűrűbb volt a katonasági lovak közt; azonban alig maradt egyetlen magánistálló is tőle megkímélve; a császár lovai közül hetvennél több s a TattersallFran9ais-ban álló lovak nagy része volt beteg. A bajt hol sárgaságnak, hol hagymáznak, hol más neven nevezték, pedig voltaképen nem egyéb mint influenza. Kórjelei : a szemek sárgasága, nagy bágyadtság, a fő nehézsége, a lábak megdagadása és vérszegénység. Azonban nem sok hullott el s a gyógymód sikeresnek bizonyúlt; terpentinnel vegyes nagy adag liquoriciumot kaptak s érvágáshoz csak ritkán, ha a láz magas fokú volt s a fej nagyon elfogúlt — kellett folyamodni. A járvány okát sok mindenfélében keresték — holott ez leginkább az istállók melegségében s a lovak elkényeztetésében rejlik. A légmérséklet illy változatai között sportról természetesen alig lehet szó; egyről azonban még is kell emlékeznem, mellyet épen a fagy beállta előtt élvezett gróf Osmond, ki Montargisban tartott angol rókakopóival az utóbbi időkben vaddisznókat hajtatott. Ep az utolsó vadásznap volt s a hajtás egy aránylag ritkás erdőben folyt; mindamellett nem sokára egy vadkant vertek fel a kopók, melly a csekély cserjében kevés menedéket találva, nyíltnak tartott s alkalmat nyújtott az angol rókakopóknak bebizonyíthatni, mire képes a nagy sebesség kedvező körülmények közt még vadkan