Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-01-10 / 1. szám

5 ugyan, de a hajtók azon a tájon, hol gyanús lövés történt, a majmot agyonlőve, és S. vadásznak mellette futkosó vizsláját találták. — Ezt megértvén a fövadász, a molnáron kezdve, hajtót, puskást, fel a nemes vármegyéig, mindent újra össze káromolt németül magyarul; kapta fegyverét s ott hagyván a majmot, vizsla kutyájával a molnár fölkeresésére ment. — Ezen esemény sok időnket elrabolta s a decemberi rövid napon a második hajtással elkésvén, falatozás után haza széledtünk, de vigabb és jobb vadászatom azóta sem volt. Mai napig sincs tudomásomra, ki lőtte a majmot? tény, hogy a puskadurrogás a lővadász lakához elhallatszván, a majom a vizslával kiszökött az erdőre; tény hogy Kósás Ádám molnár ott volt: de szégyenből, hogy őz helyett majmot lőtt, ezt soha sem vallotta be. G a á 1 A 1 a j o s. Erdélyből. Kolozsvár, deczember utólján, 1864. Tisztelt szerkesztő úr!.. Olvasám és újból elolvastam közelebbi glossáit s megvallom, az a kis statistica és az abból elvont corollarium, bármilly egyszerű, bármilly szerény alakba önté is ön, egészen meghatott, megdöbbentett. Vajha hatalmamban állana eloszlatni az aggodalmat, mellyel ön szerkesztő úr a már-már beköszöntő újév küszöbére lép; fájdalom azonban magam is legfölebb csak constatálhatom a szomorú tényt, az aggasztó jelenséget, melly önnek feltűnt. A sport lelket, testet felfrissítő mezején a Királyhágón innen is hanyatlás, pangás, apathia az, mi a helyzetet jellemzi. S ha önöknek ott, a hatalmas anyaországban okuk van sóhajtani, bizonyára nekünk itt még több okunk van erre. Mert, egyebeket mellőzve, ime Görgény és Czibles fönséges bérczein s Hadrév kies rónáin lefolyának a múlt őszi idény eredménydús gyalog és lovas vadászatai, hol a régi bajtársak néhánya megjelent, de az ifjabbak közül hírmondóul se mutatta magát bár egy is. Ámbár korán se múlt a házi gazdák nyiltszivü vendégszeretetén, ezek még mind a régi iskola emberei, kik ha akarnának sem tudnának tisztes jellemükön fordítani. S pedig Görgény bérczein néhány, olly szép s a vadász hevélyt magasra csigázó jelenet merült fel, mellyeknek csak egyike is bőven kárpótolta volna az akármilly távolból oda fáradás alkalmatlanságait. Mind a mellett a legközelebbi szomszédok is kimaradtak. Híjában ! gondolják: mégis csak nyugalmasabb a jól befűtött kályha körül a lágy pamlagon hoszat nyúlva, a világ leghálátlanabb s a mellett legunalmasabb conversatióját — a politizálást — folytatni, mint a meredek bérez élén magát hideg széllel s közbe havas esővel vágatni. Hja uraim, még ha ez mind igy tartana, de ha majd beköszöntenek a megpróbáltatás gonosz változatai, hogy veszik ki magokat az edzetlen, vészhez, sanyarhoz meg nem szoktatott elpuhított csontok !! Aztán ha napjai történetesen benyúlnak a tétlenségre kárhoztatott aggkorba: unaloműzésre, vagy lélekébresztésre honnan szedegeti elő ama férfias, bátor, szép jeleneteket, mellyekben egykor cselekvő vagy legalább szemtanú szerep juthat vala résziben. A görgényi múlt őszi idény alatt, a hajtásokban rendre 29 megfordúlt medve közül tizenkét jól kitermettnek ránták le bundáját. S hogy nem többnek, nem annyira