Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-01-10 / 1. szám

6 a hibás lövéseket, mint a folytonos esőzés közt gyakran csütörtököt mondott fegyvereket lehet hibáztatni. A legérdekesebb nap nov. 19-én volt, 15 lövész, 10 hajtó, és 8 jó kopóval az alsó és felső Rakotyáson, mikor a két hajtásból kiugrasztott 19 medve közül az edzett házi úr, és fiatal fia két-két, egy köz lövész pedig egyet terített le. A hajtás megindulása előtt sajátságos jelenetek tűntek fel. Mert a lövészek folytonos eső közt kiérvén a bérez ormára, egy borzasztó nagy medvét látnak csendes léptekben velők szemközt czammogni. Felpillantván, szokása szerint leprüszköli a váratlan vendégeket, megfordúl s hideg vérrel ballag visszafelé. De volt ám most ide amoda kapkodás és szelesség, a megázás elől zsebkendővel begöngyölt fegyver kibontása körül. Mind a mennyi közül egy öreg oláh fegyvere nem lévén betakarva, hóna alól frissen előrántja és reá húz. A régi rozsdás csőből, a rosz irányzás daczára, a véletlen két ficzkót fúr be a phlegmaticus fráter hátgerinczébe, mellyre hátulját azonnal leejtvén, farán kezdett szánkázni, mint a kutya tesz bizonyos igen természeti műtét után. Ezután a kegyelem lövést megadva, nem sokára állást vesznek. De mielőtt a hajtás megindulna, felülről nagy robajt s törést hallanak, mintha ökörfalka ereszkednék feléjek, de a sűrű erdő miatt nem vehették ki. Egyszerre megáll a nagy csörtetés, s most elkezdődik a medve beszélgetés. Itt megjegyzem, hogy én, a mostaniak közt jó részt a legöregebb havasi vadász, láttam s észleltem a medvét csaknem minden formátumában, de beszélgetni soha, s másoktól se hallottam. A közelebb állók feszült figyelemmel párosult bámulás közt hallgatták most a közel óranegyedig folyt zajos medve-discursust. Utóbb a kedélyesen conversáló 6 medve kibontakozott a sűrűből, s most jöhetének tisztába a vadászok, hogy az anya mint tereié 3 bocsát jobbról-balról maga mellé gyöngéd pofozás közt, mindig mondva s gyügyögve nekik, és a többitől helyeslő vagy hibáztató közbeszólásokkal kisértetve. Végre pedig a tapasztalt házi úr lökörébe érvén a tisztes gyülekezet, ez nagy okosan a gondos anyát szemeié ki áldozatúl, mi által a bizonyos megrohantatás veszélye elhárítva s a többi azonnal szétugrasztva lön. Egy a Görgény szomszédságában működő meglehetős koros, idegen ajkú festő többször nyilvánítá : mennyire óhajtana egy medve elejtésé* jelenlehetni, s őt a helyszínén le is pingálni. Teljesült vágya a jámbornak! De mint utólagosan minden szentjeire fogadá: többször meg nem kisérti tapasztalatait a gyakorlati téren. Mert ime kiviszi a bűne búfejét nov. 24-én a fancsali magaslatra, hol a hidegvér s bátorságról ismeretes gróf Teleki Samu mellé lekuporodik, puska helyett rajzónnal s jókora széles papírdarabbal fölfegyverkezve, hogy a fölmerülendő medvehalált itt helyben megörökítse, de a mit balsorsa más, csendesebb időre halasztott. A véletlen nemsokára elő is állítá az annyira ohajtott látványt. Hosszú ugrások közt büszkén lejt előttük a bozontos medve, a rajtok alól álló két lövész rendre rátüzel s nagy hibásan egyik lábát özszezúzzák. A medvevadászaton az illy gyenge czélzó, könyelmü frátereket egyátalában meg se kellene szenvedni, mert itt a vaktába puffogatás nem nevetséges mint apró vadra, hanem egy, vagy több ember megroncsolásába, vagy épen halálába kerülhet. A hány szerencsétlenséget láttam medvével, vagy a szomszéd hibás lövése okozta, s