Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-02-20 / 5. szám

69 Az erős csapat hol lassú szökdeléssel, hol meg-megállva s mindenfelé kémlelődve, hol ismét megriadva és száguldva mindinkább közeledett felém s olly izgatottságba hozott, hogy vadászláztól megkapatva fogaim összevaczogtak s fegyveres kezem annyira reszketett söt rázkódott, hogy — ha e perczben kellene a puskát arczhoz emelnem, czélzásra képtelen vagyok. Mintegy nyolczszáz lépésnyire előttem megmászhatlan sziklafalú hegy állott s e mögé tűnt el az erős falka. Szinte örvendettem, hogy időm maradt a kellő higgadtságot visszanyerhetni; felvont fegyveremet kezem ügyébe helyezém ekkor, bizton hivén, hogy a hajtók érkeztével ha nem is az egész falka, de ennek legalább egy része, jó lőtávolban fog alattam keresztül törni. Midőn így okoskodnám, egyszerre a hajtók üvöltése hallszik, alattam kettős lövés dördül s a hulló szirtdarabok ágyúszerü moraja bömböl; a zaj egyre közelebb jő, itt a válságos perez, —• — de hidegvérüségem visszanyerve már s a siker bizonyos. Szemeimet a zergék rejthelyére szögezve, előtörésükre minden pillanatban készen állok s mit kell látnom ? az emiitett megmászhatlan csúcson zerge jelent meg, utána egy másik, ismét kettő s más négy, hat, nyolez csapatosan — számra huszonhét! A szirtek csúcsaira kiállva, a hajtás okozta zaj felé merednek; majd ismét egész nyugalommal, mintha semmi se történnék, sziklamohot vagy az ott gyéren növő füvet rágicsálnak s olly bizton vélik magokat, mintha semmi vész se fenyegetné. A hegy alá ért hajtók zajongása és pisztolylövései se birják az egykedvűen legelésző állatokat előre riasztani, mellyek legfölebb kíváncsian tekintgetnek le, de nem hagyják el természetalkotta bérczerödjüket. „Beállottak", mint a műszó tartja, azaz olly helyre menekültek, mellyről tudják, hogy ellenségnek hozzájuk férni lehetlen s illy helyről aztán őket kizavarni senki és semmi nem képes. Sikeretlen hosszas kísérletek után hajtóink felhagyva a riasztgatással, felénk jöttek; Kozsusár pedig és a csősz ismét a szirtormon jelentek meg; a felsőbb álláson lévő társam csatlakozott hozzájuk s hozzám jővén le, folytattuk utunkat lefelé, karavánunk minden álláson növekedvén. Boszúságunk keserű panaszokba tört ki a fölött, hogy az annyi kedvező esélylyel kezdett vadászat a biztos sikerűnek remélett utolsó perczben hiusult meg Azonban ki volt még is a szerencsés, kinek a hallott kettős lövésre nyílt alkalma? Minden álláson az alább álló vadászt hittük a szerencse fiának, míg a völgy egy szakadásában R. vadászát leltük, midőn épen egy erős zergét és egy gidót vonszolt ki a völgybe. Hét darab jött reá, de csak egy párcsövü fegyvere lévén, többet nem ejthetett. Ej volt midőn vadásztanyánkra értünk; a nap fáradalma elég nagy volt ugyan, de mi ezt a közel jövő növekedő reményében alig éreztük. Másnap a mengurszkoi magaslatokra mentünk; vadászatunk lefolyása az első napéhoz megletösen hasonló volt, azonban egy ritka gyönyörű természeti látvány élvezetében részesülénk. Déltájban roppant felhőtáborok vonúltak az alattunk tátongó mélységekbe, hol nemsokára a nyári zivatar megkezdé bámulatos tűzijátékát. Villámok czikáztak szerteszéjjel, hol át-áthasítva a fellegek sötét rétegeit, hol felfelé lövelve a kígyózó tűz-