Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-02-20 / 5. szám

68 félóra alatt értünk'az első állásra, hol egy vadásztársunk elmaradt, mi pedig gyorsítva folytattuk utunkat a bércztetö felé, melly szintén félórányira látszott, míg az elhagyott pihenési állomás alig pár percznyi közelben tűnt fel. Menet, egy zerge megjelenése villanyozta fel vadászbevélyünket. A deli állat egy sziklalapra szökkenve nézett vissza reánk. Hordárainktól mindhárman elkapkodtuk fegyvereinket, Kozsusár figyelmeztetésére azonban, hogy — — Ágyúval talán még elérhetnék ! visszaadtuk a puskákat s vágyaink czéljában gyönyörködve folytattuk utunkat. Pár száz lépést tettünk már s a zerge még mindig ott állt, mig végre könnyüded szökéssel hagyva el helyét, csendesen ügetett fel előttünk a szirtgerinczen s még egyszer visszanézve — eltűnt. Milly lassan haladt! képzetem szerint hanyathomlok kellett volna neki elszáguldani; mire Kozsusár megjegyzé, hogy a zerge előrevigyázó s nagyon ovatos, de nem félelmes állat. Örök hóval fedett helyeken s befagyott soha fel nem engedő jegü apró tavakon baladva át, alig vehettünk' észre közeledést a magaslathoz s így érkeztünk állomásról állomásra. A kemény hideg daczára átizzadva végre én is kitűzött állásomra értem s itt figyelmeztetett Kozsusár, hogy a zerge, míg kampói horgát, sőt világát ki nem veszem, nincs lőtávolságban. Meleg bélésű felöltőmet jól begombolva, gallérját füleimre hajtám fel; s miután felfútt párnámat szirtdarabok közé illesztém, lábaimat plaidembe csavartam s fegyvereimet kapásra készen helyezvén el körültem, a jégcsapokkal gazdag szirtfalnak vetett háttal foglaltam helyet. A legfelső állomásra menő vadásztársam és kísérete megfoghatlan lassúsággal látszott haladni; végre ez is helyére ért. Kozsusár és egy csősz a gerinczen át a túlsó oldali helyeikre menve, eltűntek szemeim elől. Körülnéztem ekkor a vidéket. Nyaktörő meredélyek, függő s minden pillanatban leszakadni készülő roppant szirt-tömbek, zúzmarától, jégtől, hótól csillámló völgyek és szakadások, s közönként óriási czukorsiivegek gyanánt emelkedő sziklagúlák milly világzúzó forradalom, milly romboló és teremtő erő halmozta össze e tenyészetre képtelen milliárd szirtchaoszt ? az özönvíz csapkodó hullámai hordták-e egybe ? vezúvok crátereiből kihányt lávaparázs-e, mellynek kihűlésre évezredek kellettek ? Apró kő hullása ébresztett fel nézelődéseimből s az ok okozóját keresve, három zergét pillanték meg, mellyek a szirtek közt, hol előtűnve, hol ismét elfedve szökdöstek a vadászvonal iránya felé. Azonban, ösztönszerű számítással-e vagy szerencsétől vezetve? a legfelsőbb helyen álló vadásztársam és a túlsó oldalon lévő Kozsusár közt, lötávolon kivül, egy tíz ölnél magasabb szirtről repültek inkább mint szöktek át a gerincz túlsó meredekére s szerencsésen kitörtek a hajtásból. A közeledő hajtók nesze, száz hangú pisztolylövésekkel vegyítve, egyre erősbödött, a hajtók előbukkantak az első hajtás eredmény nélkül volt befejezve. A második hajtás megkezdéseig majd egy órai időközünk lévén: darab hideg sült s kevés bor élvezése után egy szivar kiszívására is maradt idő s azt hiszem egyikünk se mulasztá el ezt e czélra felhasználni. E második hajtás alantabb fekvő lévén, a szirtek egyenetlen területe közé távolabb láthatánk be, s valóban már rneszsziről megpillantok a három falkában közeledő zergéket. Felém egy húsz darabnál többől álló falka vette irányát, míg a más két csapat rézsút le a völgynek tartott.