Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-02-20 / 5. szám

66 ízlésük ellenében miért vitattam volna? Karavánunkat ezen üditö füst élvei közt hagyva, mi az e helyhez közel eső csorbái tóhoz — úgynevezett tengerszemhez mentünk. A Kriván kopár sziklája függőleges meredéllyel képezi e tó jobb partját; balpartját százados fenyők szegélyezik; szélessége negyed mértföldnyi lehet; kristálytisztaságú fehér vize olly hideg, hogy se növény, se hal nem tenyészhetik benne s ennek okát a babonás nép hagyományos mondákban keresi. Megkisérlettük benne a fórdést, de szándékunk csak is az első kísérletnél maradt. Mire visszatértünk, embereink a „sült pipa" (nekik) ámbraillatát szíva, útrakészen álltak s folytattuk vándorlásunkat. Fölebb haladva, a szálas fenyők mindinkább törpültek, míg végre a gyalogfenyő honában egészen megszűntek. Egyszerre völgy mélyedésbe ereszkedénk, melly jobbra balra óriási sziklafalak közé szorúlt. A kopár szirtek csúcsai az áldozó nap búcsusugaraitól izzó fényben ragyogtak, míg a völgykatlannak mesés homályba vesző allja, boszorkánytanyához méltó mintaképet nyújthatott volna az ide tévedt festésznek. Mi azonban egy sziklakanyarulatnál eltérve fennsíkra értünk, melly a kiholtnak látszó természetben a tenyészélet dús képviselője, szép kis oáz a sziklarengetegben, zöldiapály; közepén fenyőfáktól környezett faház, pásztorok nyári laka áll; közel hozzá bérezi patak kristály habfodrai csörtetnek gyors futással le a völgyön; s a tájkép szépségét emelte talán szemeinkben annak tudata is, hogy e hely itt mai fáradalmunk végpontja, éji tanyánk és vadászati főhadiszállásunk. Embereink a poggyászt lerakván, nagy mennyiségű fakészletet hordtak össze s a kisöpört tágas kunyhót fél lábnyi magasan fenyögallyakkal szőnyegezték be ; vadászaink pedig fekhelyeinket még fél lábnyival emelvén, számunkra külön osztályokat képeztek s ezeket plaiddel leterítve, takaróúl pedig bundát adva, ágyakat rögtönzének. Fél óra alatt honosúltak valánk s a pattogva lobogó tűz körül készítők estelinket. Talán soha sem ízlett úgy a thea, mint ekkor. Kozsusárral az ivásengedélyt meghozó 9 óra előtt határoztunk a holnapi vadászat iránt. A megállapított terv a következő volt: Szoliszko lesz a vadásztér; indulás hajnali félnégykor; haj tóink fele a lengyel határszél felől tíz órakor kezdi a hajtást, másik fele a déli oldalt három órakor kezdi hajtani; mi a szoliskói szirtgerinczet keresztül állva, az első hajtás után „jobbra át" változtatjuk állásainkat. Alig végeztük be haditervünket s Kozsusár jogosultsága érzetében már is sürün kezdé forgatni a kancsót, közbe közbe vadászeseményeket beszélve; s nem kétlem, habár a sebzett vadat néha néha az ejtettek közé számítani tévesztette is, hogy nem egy medve és farkas s számos zerge és siketfajd földi pályáját végezte be nem vont csövű egyszerű fegyvere. Vadász-sikerének legfőbb büszkeségét azonban, mint legnagyobb hatásút, végére gazdálkodá meg, hogy tudniillik két év előtt egy esztendő alatt 14 mond tizennégy nyulat lőtt!!! Képzelhető az égett bortól lángoló arezon kifejezett kedvetlenség, midőn ez utóbbi — a nyúlszegény Liptóban nevezetes vadásztény — előttünk legkisebb hatás nélkül hangzott el; sőt midőn vadászainktól hallá, hogy nálunk egy nap néha ezer nyúl is lövetik, a hitetlenség hangos gúnykaczajába