Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-02-20 / 5. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Hétfő, február 20. 5. sz. Kilenczedik évfolyam 1805. Zergevadászat Liptóban. '(Vége). Gyönyörű augustusi nap reggelén kocsiztunk Csorbáig, hol Kozsusár és légiója már a fogadó előtt várt reánk. Pár perez alatt poggyász, fegyver s minden készlet embereink vállaira volt rakva s haladék nélkül indúltunk a Krivánra vezető járatlan úton felfelé. Erdőirtásokból nyert szántóföldek közt mintegy másfél órát haladtunk ; a termés itt ott sárgúlva kezdett érni a háládatlan talajon, mellyen a felszín egy harmada félmázsás kövekkel vegyített kavics, s e mostoha földből még is termést csikarni ki csak az a fáradhatlan szorgalom képes, melly re e vidék lakóit a túlnépesség kényszeríti. A meredekebb részeken egyre gyérültek a szántóföldek ; némelly gerincz sziklás laposán látszott még némi mecsevész tenyészet, melly helyzetileg Semiramis függő kertjeként nyúl fel a magasban s a kérdést kelti: mikép juthat oda mívelő kéz? A sekély talajt omló záporok, hógörgetegek mossák le s az ernyedetlen földmivelő kosarakra, puttonokra szedve hordja ismét vissza, természettel és ellenséges elemekkel küzdve a bizonytalan termésért Végre fenyöerdöbe értünk, mellynek elején, azonkívül hogy kecskék

tés szarvasmarhák szabad legelője, nagyon meglátható: a mindenki szükségletét évszak tekintet nélkül fedő communismus. Mélyebben s lejtösebb meredeken haladva azonban egyre gyérültek a pusztító fejsze nyomai, míg végre feddhetlen, néma és komoly méltóságú magas fenyvesbe jutottunk. Vadászcsapatunk vezére Kozsusár megállt s vezényszavára: „Itt pipát sütünk !" a poggyászhordók terheiket lerakva nagy tüzet raktak. A pipasütés t. i. pihenést jelent, melly alatt e vidék lakói nedvessé tett dohányt légmentesen tömnek agyagpipájukba s ezt a zsarátnokba helyezve addig hagyják ott, míg az izzó hőmérsékben feldudorodott dohány tüzet fog. Szívják aztán nagy élvezettel az ajkat maró, tüdőt fojtó, forró füstöt; mondhatom, mert megkísérlettem én is, hogy kegyetlen rosz; de ezt