Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-12-30 / 36. szám

580 kívül csak a közönséges csibekányát találtam kerekem, ennél a hím annyira különbözik tollára nézve a nősténytől, hogy még a legbővebb ismeretekkel ellátott ornithologista is menthető, ha e kettőt külön-külön fajtának nézi. A nyúlvadászó kányák minden más orvmadártól, az arczaikat környező és korongalakú tollazat, (mint a baglyoknál) hosszú hegyes szárnyaik és hosszú vékony lábszáraik által különböztetik meg magukat. A legnagyobb mocsári kánya alig kisebb a héjánál, szine sötét barna , feje és czombjai rozsda-sárgát játszanak; farka csak valamivel hoszabb a becsukott evező tollaknál. A hím csibekánya teste fölül kékes szürke, alól fekete; a nőstény felül barna, hasán pedig rozsdasárga, kisebb mint a him; kormánytollaik hosszabbak a becsukott szárnyaknál. Sokat haboztam, váljon az Angliában található baglyok bármelly nemét kelljen-e pusztítani, vagy sem; miután igen csekély kárt tesznek a vadasokban , és megszámíthatlan jótéteményt a földmivelőknek; és mégis ritkán látni olly „csősz fáját," mellynek ágait egy vagy két vén bagoly ne díszítené. Angliában két fájta bagoly közönséges; a kuvik és a láng bagoly s a rövid fülü bagoly sem olly ritka némelly vidéken és némelly idényben; ezek közül az utóbbi nyári költözködő madár. Legnagyobb a közönséges füles bagoly; ennél a fark egy jó hüvelykkel rövidebb a becsukott evező tollaknál, a rövid fülü bagolynál egyenlő azokkal, s a láng bagolynál két hüvelykkel hosszabb. A nagy sas-bagoly, s a hópettyes bagoly soha sem díszítik a „csősz fáját." A varjút, a szarkát s a szajkót szintén a ragadozók rendébe sorozom, és ezzel e muzeumi lajstromot is befejezem. Sok erdész és csősz azt hiszi, hogy a harkályok igen kártékonyak a fákra nézve, miután azokba rovarkeresés végett lyukakat fúrnak. Ez azonban nem áll, mert a harkályoktól keresett rovarok egészséges fákban nem találhatók , s ha a harkály valamelly fatörzsön táplálkozni kezd, az biztos jele annak, hogy a fa már beteg, s hogy nemsokára kiszárad — a mi jobb, ha minél előbb történik meg. Bármelly állatnak czél nélkül való pusztítása általán véve tilos és helytelen; de ha azért akarok valamelly példányt ejteni, hogy ritkaság gyanánt eltegyem, vagy hogy megegyem, nem akadékoskodom. Soha egyetlen négy lábút, madarat, halat, vagy férget hiában nem öltem meg; ha azonban valaki fenn akarja vadjait tartani, teljes jogában áll pusztítani a vadjaira nézve kártékony négylábúakat és madarakat. Mindenki nem teheti ezt, mert akkor a természet rendszere egészen szétromboltatnék. —• De ha a hatalmasb állatok minden meggátlás nélkül barangolhatnának a földszinén, a gyöngébbek hamar elpatkolnának ; mig más részről, ha az utóbbiak el nem nyomatnának, a föld nemsokára lakatlanná válnék. Igen szép dolog az érzékeny emberek azon állítása, hogy életet, mit nem adhatunk, nincs jogunkban elvenni. Ezen elv theoriában jól hangzik, de a gyakorlati életben nem járja, mert még a legközönyösb szemlélő sem ütheti fel a természet nagy könyvét annélkül, hogy ne látná, miszerint abban a legalacsonyabb teremtménytől kezdve egészen a legtökéletesb lényig, bizonyos folytonosan romboló rendszer uralkodik.