Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-12-30 / 36. szám

581 Kacsavadászat Wermlandban. (Vége.) Az ingoványban való vadászat, mellyröl fönebb szólottam, nagy mértékben függ a víz állásától. Ha magasan áll a víz, nemcsak hogy több kacsára akad az ember, hanem a csolnakkal is könyebben boldogulhat. Száraz idényben alig találhatni szalonkára, sőt azt vettem észre, hogy ollyankor itt curiosumnak tekintik a nevezett madarat. Már fönebb emlitém, hogy van ezen a rétségen egy körülbelöl 4 angol mértföldnyire terjedő vadásztér, mellyen a vízi szalonkák tartózkodni szeretnek, és mégis csak öt olly helyet ismerek az egész ingoványban, mellyeken érdemes vadászni. E helyeken csoportokban találni a szalonkákat, s igy az ember egy-egy helyen minden fáradság nélkül lőhet 5 vagy hat párt. Mihelv le durrantottad az első szalonkát, ennek mükögése azonnal felzavarja társait s egyszerre csak mindannyi szárnyra kap körülötted. Egy ízben legalább száz szalonkát láttam körülöttem fel s alá röpködni — ez pedig — a mit minden tapasztalt vadász jól tud — majdnem biztos jele annak, hogy a szalonkák az nap többé nem mutatják magokat. Ha friss szél fujt, rendesen gazdag vadászatom volt az ingoványban; eként egy septemberi napon legalább 20 pár szalonkát kellett volna ledurraatanom (miután 45 lövést tettem volt) de csak 31 darabot szedtem össze. Valóban attól kezdek tartani bogy lötehetségem csökken; mert mindig találok valami hibát, — vagy fegyveremen vagy a készleten; rosz a puskapor, egyszer nagy a töltés, másszor meg kicsiny. A dolog pedig nem így szokott lenni, mert ha valaki hibázik, s aztán mindenfélekép kezdi magát mentegetni, — az vagy koczapuskás vagy pedig idegei nincsenek rendben. Szivesebben látok olly embert, ki, ha tíz lövést hibázik is, de nem beszél : mint ollyat, a ki tíz lövés közt ötször talál ugyan; de az elhibázott öt lövést százfélekép akarja mentegetni vagy okadatolni. Az emiitett napon azonban mégis volt némi mentségem ; keletről jó hideg szél fújván, a szél ellen kellett lőnöm, s így gyakran nem csekély fáradságomba került szilárdan tartani fegyveremet. Soha életemben egy nap alatt annyi szalonkát nem láttam; ritka jó hozárom velem volt, és egyetlen madarat sem vesztettem el. A mi az emiitett hozárebemet illeti, azt mind szárazon mind vizén igen jól használhattam , úgy, hogy ez évben egyetlen lelőtt kacsát vagy szalonkát sem hagytam az ingoványban, a mi pedig e vidéken, hol a nádasok olly sürük, valóban mond valamit. A vadászati idény itt jókor veszi kezdetét, mielőtt még anyányiakká lesznek a madarak; Angliában az ugyan nem járná, de miután meggondoltam, hogy ha én nem lövöm le itt a kacsákat, hát más teszi meg, még augusztus eleje előtt sokat vadászgattam. Szinte örömöm telt benne, midőn Sutt hozárom egymásután fogta el a még egészen ki nem nőtt kacsákat s élve hozta el hozzám. Ez épen a svédekhez illik, kik csak kapják meg a vadat, nem törődnek vele, hogy mint jutott az birtokukba. Azonban mihellyt tökéletesen kinőtt kacsákra és szalonkákra vadászhattam, hozárom a legügyesebb vizslává változott és soha a lőtávolból ki nem barangolt. Itt a közönséges vad — a fütyülő- és a krikruczát kivéve, más fajta kacsa nem tenyészik, leggyakoribb pedig a közönséges vadrucza. Vadlúd épenséggel nem található s elég különös az, bogy költözködésük ideje alatt egyetlen magasan repülő csa-