Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-12-30 / 36. szám

579 vadra nézve; Lapplandban hol a gatyás ölyvök a hegységekben bőven tenyésznek, gyakran volt alkalmam szétszórt hófajdmaradványokat látni fészkeiken. Hogy a másik két faj is szokta a fajdot kerülgetni, ha útjába jön, az kétséget sem szenved; de általán véve az ölyv lusta, nehézkes madár; főeledele békából, gyíkból, kígyóból és kisebb állatokból áll. Mellesleg megemlítem itt, hogy a legtöbb ragadozó fajnál, ha foltos a mell s a foltok hosszúkásak, vagy egymásba folyók : még fiók a madár (de két egész három éves ís lehet) ha azonban a foltok keresztben vannak elhelyezve, a madár már öreg és teljes tollazatú. A halász-sas, most már csak igen gyéren fordúl elő Angliában; főkép folyóknál és halastóknál szokott ragadozni, de azért, ha alkalom van rá, mindig le kell lőni, mert ha egyszer eszébe jut valamelly folyó vagy tó mellett maradni, soha sem hagyja el azt. Azonban az egész ragadozó rend között legkártékonyabb s legveszedelmesb ellenei a csősznek a sólymok, mellyek mind bátorságra, mind röptük erejére nézve felülmúlják a többi orvmadarat. Eddig az Angliában tenyésző sólymok közül csak a két nagyobb fajtát említettük, — bárom azonban még nem volt megnevezve — három valódi kis veszedelem, mellyek soha sem kimélendők. Ezek: a vércse, a bajuszos tergélye s a pacsirtavadászó sólyom ; a karvalylyal együtt azon négy sólyomfajtát képezik, raellyektöl a csősznek van mit tartania. A legközönségesb a vércse, mellynél a hím és a nőstény olly elütök egymástól, hogy a legtöbb csősz két külömbözö fajtának nézi őket. A vércsénél a kormánytollak 1/

4 résznyire a lezárt szárnyak közt feküsznek, s erről az első pillanatra meg lehet külömbőztetni bármelly más orvmadártól. A nyösténynél vörösbarnák a kormánytollak, kivéve vagy tíz sötét keresztvonalat. — A hímnek farka kékes szürke, vége pedig szennyes fekete; a testszín a hímnél sötét vörös, a nyösténynél s a fiókoknál sötétbarna; a test hossza körülbelől 14 hüvelyk. A pacsirta-vadászó sólyom kisebb, farka pedig rövidebb szárnyainál s teljes tollazatában hasonlít a vándorsólyomhoz; testének felső része sötét kékes fekete, pofáján kis szakálla van, álla fehér. Az öregeknél sápadt rozsdavörösek a czombtollak és folttalanok, a fiókoknál pedig sötét hosszúkás foltokkal tarkázvák. A pacsirta-vadászé sólyomnak még egy más fajtája ismeretes, melly azonban Angliában gyéren látható; ez a naraneslábú sólyom, mellyet azonnal meg lehet külömbőztetni az előbbi fajtól; teste majdnem fekete, farka egyenlő hosszú az evező tollakkal, czombja lábai, lábszárai s a kormánytollak alsó része rozsdasárga helyett sötét vörösek. A bajuszos tergélye a legkisebb orvmadár Angliában , az éjszaki rétségeken tenyészik s a délre fekvő vidékeken ritkán fordúl elő. A hímnek csőre világos kék, a nyöstényé barnás. Könnyen rá lehet ismerni farkáról, melly két hüvelknyire a lecsukott szárnyak közt fekszik. Minden sólyomfélénél nagyobb a nyöstény. A nyúlvadászó kányák, főkép nagy nyilt réteken és ingoványokban kóvályognak. Gyakran láthatni őket átvadászni a földeket állandóan lassú röpüléssel, olly szabályosan, mint a legkitanultabb fürjész eb. — A tarlón és répában az utóbbin