Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-12-20 / 35. szám

565 risznyával. Lőttem ugyan egy ízben, egy nap alatt huszonhárom jókora anyányi ruczát, de más ízben megint szemtanúja valék egyik barátomnak, ki egymásután huszonnyolcz kacsát durantott le azon a napon, mellyen a vadászatot egészen neki engedtem volt át. Hiszem azonban, bogy ha valaki minden nap átbajhászná a nádast, egész augusztus és septemberen keresztül átlag minden héten legalább húsz pár kacsát lőne röptiben. Ezt a jó kacsavadász meg is tehetné, miután a nagy kiterjedésű nádasban az idény kezdetén a madarakra soha sincs befolyással az, hogy mennyit lövöldöznek rájok — és soha sem is hagyják el a nádast ; a mi pedig a legcsodálatosabb, hogy csak september vége felé vadulnak el, a mikor aztán az első lövésre mindnyájan felkerekednek és egész fellegeket képezvén , egyenesen tova repülnek. Az idény vége felé a legsikeresebb lehet a vadászat. Illyenkor úgy látszik, a kacsák nappalra mind elhagyják az ingoványt, hogy hova mennek, azt bizton soha sem tudhattam meg, véleményem szerint azonban, a nyilt vízre repülnek ki, éjjelre pedig százakban térnek ismét vissza, élelemkeresés végett, s ezen időben szoktam őket czélba venni. Napközben tehát halászattal töltöm időmet; de mihelyt meglátom az esti csillagot, elfoglalok a húzás vonalában egy száraz és magasan fekvő helyet és várom a kacsák közeledtét. Nem is kell sokáig várakoznom. Elöször is néhány krikruczát látok pionierek gyanánt felettem elröpülni, s ekkor már tudom, hogy várakozásom czélja nemsokára beteljesedik. A nagy csapat közeledtének legelső jeléül szárnysuhogást hallok fejem felett, magosan a levegőben; azt hiszem, hogy ezt a kémlelő előcsapat okozza, mert e zajra nyomban kezdenek alászállani a madarak. Előre hátra röpdösnek, néha egyenként, néha pedig kettesével söt hármasával is; és ekkor, körülbelől egy órányi időköz alatt, legsikeresebb a lövöldözés, kivált ha jól a húzás vonalában helyezted el magadat. Hogy a kacsák sok helyen szállanak alá a nádasban, az kétségkiviili; de van abban egy fővonal, s ha ezt valaki megtalálhatja, egész napon nyugodhatik és szíhatja pipáját, mialatt társai az ingoványt keresztül-kasúl hajhászszák. A mint azonban leáldozni látja a napot, elfoglalja állását és két óra lefolytával valószinüleg ugyanannyi vaddal fog visszatérni, mint a ki egész napon át vadászgatott. E röptiben-lövöldözés talán nem tart tovább egy óránál és minden este ismételhető. Azonban ha e kifejezéssel élek „röptiben-lövöldözés" , nem azon lövöldözést értem, midőn a kacsák élelemért szállnak alá; ehez holdvilágra van szükség, a mi pedig, ha az ember egy mindkét oldalán magas parttal környezett nagy kiterjedésű ingoványon van elhelyezkedve, olly bizonytalan, miszerint egy hónap alatt" talán alig van tíz erre alkalmas éjszaka. De ha olly előnyős hely található, hol a kacsák valóban jó tápra lelnek, kétannyi ejthető el mint a tulajdonképeni „röptiben-lövésnél" ; egy lövésre két vagy három kacsa is esvén; és bármennyi lövés essék, itt legalább majdnem lehetlennek lászik elriasztani a kacsákat kedvencz tanyázó helyeikről. Az illynemü vadászat körülbelöl tíz, egész tizenegy óráig tart, a mikor aztán haza térhet a vadász. Most pedig elmondom olvasómnak, miként tértem egy éjjel haza ez ingoványból. September harmadik hetében volt ez, ép ujholdkor és ámbár, természetesen a hold nem világította szürkület épen ez időtájban sokkal világosabb szokott lenni.