Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-12-20 / 35. szám

558 döntésére. Éjjelenkint azonban nagy számmal ejtik el a négerek, különösen Louisianában, mert illyenkor elhagyják csaknem járhatlan sűrűiket s gyapotültetvények és mocsarakra röpülnek ételt és italt keresni. A négerek balkezekben szövétneket tar tanak fejők felett; részint hogy magoknak világítsanak, részint bogy a madár szemevilágát elvegyék — és egyenkint verik agyon a jobb kezökben levő hosszú bottal. Az amerikai erdei szalonka közép súlya kilencz unczia,mig az angol tizenkettőt is nyom. Gyepi vagy szőrszalonkát soha sem láttam több évi tartózkodásom alatt Texasban, sőt azt mondják, hogy egész Amerikában sincs , mert az a mit a vadászok az északi államokban ennek tartanak, nem egyéb a bibicz egy fajánál (Tringa pecto ralis.) A szélkiáltó évenkint kétszer látogatja Texast, marczius és september hóban. Itt egy két hét alatt bámulatosan meghízik, s erös üldöztetést szenved. E czikkeket újra átfutván, érzem, hogy inkább sorjegyzéket adtam, mint értekezést a vadakról, de a milly lehetlen sertésfülből selyemerszényt készítni, ép olly nehéz élvezhető czikkeket olly mindennapi tárgyról írni, mint ludak és kacsák. Texasi sportom bibéje rendesen nem a vad hiányában állott, hanem inkább abban, hogy nehezen tudtam az elejtett vadon túladni; s valóban gyakran csak azért nem lőttem, hogy ne pusztítsak hiába. Ha valamellyik olvasóm valaha amaz erdőségek és prairiekbe vetődik, raelylyekben én illy gazdag sportot fedeztem fel s a hol valószínűleg megfordulok még barangolni, csak azt kívánom, bogy legalább is felényi szerencséje legyen mint nekem volt, és nem leend oka megbánni a „vad élet" módját, mellyet e czikkekben megírni törekedtem. (Angoibói) The Raliger. Lesjárat zergére. Mindszentek napja után nagy vadászélvezetet nyújt magas hegyvidéken a lesjárat zergére. A zergebak, melly már septemberben csizmát búzott, most már a sárga foltokat kivéve egészen barna szörzettel jár üzekedni. A kit a zergevad szokásai érdekelnek, s a ki látni szeretné november idején hogyan áll a világ a magas téreken, falakon s omolványokon , az puska nélkül is, csupán távcsővel fegyverezve nevezetes látványt fog élvezhetni. Nagyszerűbb természeti tüneményeket is fog ez időben az elhagyott alpesek légkörében szemlélhetni, mint a minőket nyáron látott. Gyakran történik ugyanis, hogy a mig a völgyeket sürü köd borítja s alant minden szerves életet eltemetni látszik, addig fent az emberektől s barmoktól rég elhagyott bérczeken s zergeállásokon a legszebb napsugár tündöklik, melly a sürü ködből kiemelkedő összes hegylánczolatot csodaszerüen megvilágítja s ellentéteket varázsol elö, mellyek erösebben jelenkeznek, mint a világosság és árnyék nyáron folyton változó játéka. Illy gyönyörű alpesi idő, igaz, nem a legkedvezőbb akár a zergevadásznak, akár a vadász-természetbúvár tanulmányának. Valamint a himszarvasban úgy a zergebakban is akkor pezseg legerőteljesebben