Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-12-10 / 34. szám

549 inert az idomítás nem javítja, csak előkészíti az állatot. A mult század legjelesb futói „Eclipse, Childers" stb. nem járták az idomítás iskoláját, és csak öt éves korukban kezdtek futni; és legjobb méneink az első években csak középszerű ivadékot nemzenek ; két bárom évi pihenésre van szükségök, hogy kellően alkalmazhassuk. A telivér tüzesebb, idegesb és kényesebb, mintsem közönséges használatra alkalmazható lenne. Nem iga alá van teremtve, hanem arra, hogy fedezés s keresztezés által jó tulajdonait a közönséges fajokra átörökítse. Illy czélból tart az állam bizonyos számú méneket, és fedeztet velők bennszülött kanczákat, hogy átalában javítsa az ivadékokat, és különösen lehetővé tegye, hogy a lovas ezredek használható félvér lovakból kaphassák a remonte-okat.*) Ezért Pinben tenyészdét alakított is, azon reményben, hogy az ott tartott husz első rendű telivér kanczától választékos csikókat és idővel kitűnő méneket nyerend. Azonban a tapasztalás bebizonyította, hogy az állam roszul számított, s egyes birtokosok jobban képesek jó méneket nevelni. A pini tenyészde megszűnt, s csupán a pompadouri áll még, azon nem nagyon világos hasznú czélból, hogy egy külön angol-arab fajt hozzon létre. Az államménesek szabályai régóta sok panaszra nyújtanak alkalmat; mit könnyű megérteni, lia tudjuk, hogy Francziaországban csak ollyan ménekkel volt szabad fedeztetni, mellyek az állam helybenhagyását birták, s egyes birtokos saját ménét sem használhatta e czélra. Más részről a ménesigazgatóság panaszkodott, hogy alaptöke hiányában nem tud a kívánalmaknak eleget tenni. E helyzetből szabadulandó, az állam 1860-ban bizottmányt nevezett ki, melly Napoleon berezeg elnöklete alatt az államménesek ügyét jól átvizsgálja. A bizottmány 26 tagja közül kettő nem szavazott, tizenhárom az állam közvetlen beavatkozását s a szabályok további szigorú végrehajtását határozta el, ugy azonban, hogy az állam szaporítsa a ménesekre tett kiadások tételeit; mig tizenegy azon véleményben volt, hogy vagy az állam- ménesigazgatóságot egészen fel kell oszlatni, vagy annak beavatkozási rendszerét teljesen átdolgozni. Hogy a kisebbség véleménye, de La Rochette ur fogalmazása szerint, a szokások ellenére közzé tétetett,— az valószínűleg onnan ered, mert olly nevezetes férfiak tartoztak hozzá, mint Napoleon herczeg, Mornv, Rouher, Fould? Daru stb. E]vélemény hőn védelmezi az egyéni szabadságot, — határozottan megezáfolja az állam egyenes beavatkozásának minden érvét, s bebizonyítja, hogy ezt sem honvédelmi érdekek, sem a tökély utáni törekvés nem igényeli, kifejti, hogy az ipar és kereskedelem minden ebbeli szükségnek megfelelnek, s hogy legjobb bennszülött fajok az igások,mellyek javítására az állam legkevesebb gondot fordított, — hozzá teszi, hogy állam az 1300 darab ménje (1860-ban) egy tizedrészben sem felel meg az országos szükségletnek, pedig az állam rendszere elbátortalanítja egyes mének magán birtokosait,**) — végre azt javasolja, hogy a meglevő állami méneket fokonkint ke*) 1860-ban 1311 hágó ménje volt az államnak ; ezek közt egy több mint 40,000 frank árú ; négy több mint 30,000, bárom több mint 20,000, huszonegy több mint 10,000 , ezer száztizenhét kevesebb mint 10,000 frank, százhatvanöt pedig ismeretlen áru. **) Az államménesek évi kiadása, ideértve a fekvöségek értékét is, középszámmal 2,986,060 fr. volt; fedezés évenkint 62,000 történvén, mindenik egyremásra 47 frankba került; azonban az államnak összesen csak 486,000 frankot hozott be, melly összegből 8 fr. esik egy fedezésre.