Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-11-30 / 33. szám

535 szonvehetöt, inert nyáron bizonyos apró veres, puszta szemmel alig látható rovar lepi el és marja szegényeket, aztán egy légy faj rakja rájok tojásait, mellyek ott kelvén ki, a szerencsétlen kis állat veszélyben forog, hogy élveeszik meg. Képzelhetni, milly undorító szaga van a csaknem halálra gyötört állatocskának e férgekkel testén. Nem olly közönséges , de mégis gyakori Texas erdőségeiben a mocsári nyúl, melly három akkora mint a közönséges tengeri nyúl, úgy hogy többnyire hét nyolcz fontot nyom. Van itt több fajta guvat is, mellyek egész éven át itt maradnak; a legcsinosabb nem nagyobb egy verébnél. Ezek ritkán röpülnek fel kétszer egymás után, és ugy meghúzódnak rejthelyökön, hogy néha az ebek orra elöl löheti el az ember. A legnagyobb körülbelül ollyan nagy mint egy szárcsa; ezenkívül még pár faj, ennél kisebb, de az előbbinél nagyobb. Dobos gém, itt indiai tyúk, egész éven át található sásas és nádas ingoványokban, tavak és mocsárok körül, és én szalonkázás közben gyakran találkoztam egy-egy csapatjokkal vizenyős helyeken. Körülbelől ezek Texas állandó apró vadai, legalább e perczben nem jut több eszembe. Legközelebb a szárnyas vadak azon özönét fogom leirni, mellyek Texast télen át lepik el. Addig pedig a sportman hü társáról, a vadászebről akarok még néhány szót ejteni. Ha a britt sportsman először van kutyáival a forró égöv alatt, gyakran látja sajnálattal ebeit különféle okok miatt szenvedni, a nélkül, hogy segíthetne rajtok, Egyike legbajosabban gyógyítható betegségeiknek a börküteg, mert éjjel szúnyogok, nappal pedig légy és bolha szünetlen vakaródzásra ingerlik az állatot. Minthogy pedig sokkal könnyebben lehet e bajt megelőzni, mint kigyógyítani, legyen itt megemlítve, a mit én saját ebeimre nézve követtem. Minden vasárnap reggel, midőn a szerecseneknek nincs dolguk az ültetvény körül, megfogadtam néhányat közülök és jól bedörzsöltettem ebeimet egy keverékkel, melly bárom i'ész szalonna, fél rész büdösít ö és fél rész kátrányból készült, s ismervén fekete felebarátaink tunyaságát, saját felügyeletem alatt történt a gondos bedörzsölés. Egy hétig aztán teljesen biztos valék, hogy egyetlen rovar sem kínozza kutyáimat. Texas forró égöve alatt czélszerütlen az ebeket íedél alatt tartani; hadd keressenek magok árnyat és vizet magoknak. Elég ha a vadász minden figyelmét arra fordítja, hogy magánosan ne csatangolhassanak; s ha ebeinek erre való természetes hajlamát csirájában el fojtotta, meg fogja látni, hogy ebe szépen megmarad a vigwam körül, minden legkisebb alkalmatlanság nélkül. (Vége következik.) Vegyes. — Rokafogás kútfenóken. A fóthi rókakopók f. hó 29-én a harmadik rókát hajtották már s ez is lyukba bújt; az első, második és harmadik kopó utána ment a lyukba, mig ennek nyílásánál a falka teli hanggal csaholva állt meg. A mezőny oda érkeztével, kitűnt, hogy e lyuk egy kútüreget fedő malomkőnek alig egy lábnyi átmérőjű kerek nyilása, mellyen a rókának s utána a három kopónak hanyathomlok