Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-11-30 / 33. szám

534 kötözi a nyeregkápára, még egyszer jót húz a csörgedező patak wiskyvel föleresztett vízéből, és felpattan a ponyra, melly egyenesen haza felé tart. E vadászatok octóber közepétől februárig tartanak, és sokkal többféle vad példányokkal töltik meg a vadásztáskát, mint sem a fönebbi vázlatban előadtam. Mikor a makk megérett, korán reggel és este felé seregestül jelennek meg a prairietyúkok erdők szélén és patak mellett fekvő fák ágain, makkot kopácsolni; mikor aztán jóllaktak, visszarepülnek a pairiebe, s ott töltik a nap többi részét. Néhány évvel ezelőtt Washingtonból Brazoriába lovagoltam. Útközben egyszer olly helyre érvén, hol több mértföldnyi kerületben nem lehet hajlékot találni, kénytelen voltam az éjet Fort Bend megye egyik erdejében szabadban tölteni. Reggel nagy zsivaj ébresztett fel álmomból. Prairietyúkok reggeliztek nagy zaj közt a fölöttem szertenyuló ágakon. Eszembe jutott, hogy nekem sem ártana példájokat követni. Közéjök lővén három leesett, a többi pedig százával röpült föl fegyverem durranására az ágakról s szorult a prairie felé; de hamar elfelejtették az előbbi veszélyt s rövid idő múlva visszatértek reggelijökhöz. Minthogy már eleget leszedtem közülök, hogy reggelire, ebédre és vacsorára valóm legyen, felhagytam a tüzeléssel, de meg vagyok győződve, hogy ép olly könnyen lőhettem volna harminczat, mint hármat. Én csodálkozom, hogy a honosító társulatnak, s általában nem sikerült olly két kemény természetű szárnyas vadat, minő a pairietyúk és a virginiai fürj meghonosítani. A fürj egyiránt kiállja Texas tikkasztó hevét, és nyugoti Canada emesztö fagyait , a^ tyúk pedig számosabb Wisconsinban és Ulinoisban, mint Amerika bármelly más vidékén, pedig ott kegyetlenebb a tél, mint a mi nedves égalljunk alatt. Általában a déli államok fürje nem vándormadár, sőt a prairietyúkkal együtt állandóbb természetű, mint a mi angol fogolyunk. Én abban a képzelődésben élek , hogy ha olly gazdag volnék, a minő szegény vagyok, és ha csak ideig óráig is egykét moor-ral rendelkezhetném, rövid idö alatt volna rajta prairie-grouseom, legalább annyi, hogy augustusonként megtölthetném vadásztáskámat belőle. A mi pedig a közönséges amerikai fürjet illeti, olly igaz mint hogy élek, hogy bármelly számban meghonosítható volna hazai foglyász tilosainkban. A jackass nyúl — vagy öszvérnyúl, mint közönségesen nevezik, nem egyéb rendes nagy prairienyúlnál; többnyire nagyobb, mint a mi rendes angol nyulaink, színe világosabb, s a közönséges tengeri nyulakéhoz hasonlít; csupán nyugoti Texasban található, itt is csak a Colorado folyóig; legalább huzamos ott tartózkodásom alatt soha sem hallottam, hogy valaki a folyamtól nyugatra illy nyulat látott volna. Fülhegyén fehér a szőr, mint a mi nyulunkén. Az itteni tengeri nyulak, mellyeknek számtalan faja él Texas erdei és mezöségeiben, nem vájják a földet, hanem inkább faodúkban laknak, mellyek alakítását azonban mindig a természetre bízzák. Gyakran hallottam azon állítást, hogy Amerikában nincs tengeri, hanem csak csupa mezei nyúl. Lehet, én csak annyit állithatok biztosan, hogy az itt leírtak ugy néznek ki, ugy esznek és olly szimatuak, mint a tengeri nyúl, és mindig is annak tartottam őket. Ez állatok húsa a meleg hónapokban ehetetlen, és én — ámbár sokat lőttem kutyáknak eledelül, és halaknak csalétkül, — négy öt között is alig találtam egy ha-