Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-11-30 / 33. szám

532 reggel kilépni a wigwamból , felkeresni az éjen át pár száz yardnyira legelészett ponyt, s nyergelés közben a kutyákban gyönyörködni, mellyek — bámulatos ösztönnel sejtvén meg, nyereg és puska láttára a nap kitűzött tervét — türelmetlen csaholás és nyihogással rángatják pórázaikat. A vadász eloldja az ebeket, felül a ponyra, és arczát délkeletnek fordítva, szemközt lovagol a kellemesen hűvös szellővel, mely a mexicói öböl irányából fuj a prairien keresztül, lovaglás közben hangos „holdup"pel biztatva kutyáit. A mennyire elláthat, zöld fü hullámzik körülötte, és a lég olly átlátszón tiszta, hogy a tíz-húsz angol mértföldnyire fekvő prairiemocsár harasztja csak felényi távolra látszik. A vadász szeme akadály nélkül siklik el a láthatár széléig s a „vén Anglia" szülötte jóizüen kaczag fel arra a gondolatra, hogy íme több ezer mértföldnyi kerületben egyetlen kerülő sem leskelődik , s egyetlen fekete tábla sem akadékoskodik ama boszantó felirattal : „tilos a vadászat és madarászat." Barangolhat a merre tetszik, lőhet a mi csak a puskacső végére akad, elejtheti vadját vagy megkegyelmezhet neki, a mint kedve tartja. Hanyagul veti magát hátra nyergében, míg az ebek szigszegesen csatangolnak a felmagzott fűben, — s eszébe jut mikor Angliában egy tizenhatos fogolycsapatra bukkant, kettőt lelőtt belőle, a többinek röptét pedig azon boldog hitben követte szemeivel egy taraczkos rét felé, bogy ott az egészet családostul, nemzetségestül megnyomhatja s egyszerre egy mogorva kerülő illy szavakkal toppant elibe : „netovább, uram, e terület birtokosa egyetlen lövést sem tür földein." — Itt az Isten szabad Texasában alig történhetik az emberrel illyesmi, és idővel hajlandóvá lesz kerülőt és tilalomfát egy nehéz álom csalképeinek tekinteni. Merengéseiből a pony rögtöni megállása ébreszti fel. Az éles érzékű derék állatban, mellyet idomítás és bosszú gyakorlat csakúgy kiképezett mint a kutyákat, felébredt az ösztön, s mire a vadász feltekint, teljes munkában találja Dont és Branget; az első jelez, a második nyomában jár. A nyeregből leszállni s az ebek pórázát rövidre vonni, néhány másodpercz müve, a vadász csak szél ellen kiván nyomoztatni, annálfogva két oldalt veszi ebeit, s feladva a valószínűtlen sikert, inkább a folyam felé tart, mellynek bozótos partjain falatozni és egyet dohányozni, ebéd után pedig néhányat lelőni szándékszik a fürjekből, mellyeket ott kétségkívül találand. Egy tuczat prairietyúk csaknem lábai alól röpül fel, a vadász egy párt kilő belőle, a többinek röptét pedig vigyázva követi szemeivel. Nagyon kell vigyáznia, bogy megtudja hova szálltak le, mert az ösmezöség mindenfelé egyforma; de tapasztalt vadász lévén , leszálltuk irányában kiszemel egy magas kórószálú bokrot, ettől szemeivel vonalat húz a patak valamellyik szembetűnő bokráig és nagyobb biztosság kedveért a felhők állását is tekintetbe veszi. — Igy megjegyezvén magának a helyet, hol biztosan ismét rájok találand, újra megtölti fegyverét, felszedi a madarakat, és nyergébe vissza pattanva, tovább nógatja ebeit. Az elébb szemügyre vett madarak leszálló helyének fele utján, tehát mintegy fél angol mértföldnyire (mert a prairie tyúk ritkán száll le hamarabb, mint egy mértföldnyire röpülés után, kivált octóberben, mikor szárnyai legerősebbek) ebei egy másik, tizenötből álló csapatra bukkannak, melly kiadván a maga vámját, könnyedén repül tova. Mire a vadász a patak partra ér, tiz pár grouse csüng le nyeregkápájáról, ezenkívül pár kék szárnyú krikrucza, mellyet egy