Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-11-30 / 33. szám

527 A francziaországi lóversenyek. (Folytatás.) Páris ezelőtt a mársmezön tartotta lóversenyeit s ennek homokos és mégis kemény talaja sokáig boszantotta a sportsmaneket. Számtalan felszólalás történt hiába, míg a Bois de Boulogno nyilvános sétánnyá rendezése alkalmából, a most már világszerte ismeretes longcbampsi versenytért alakitották. A párisiak megszerették e tért közelsége és gyönyörű fekvése miatt, s ennek következtében lovak és lóversenyek kedvenczeivé lettek a közönség azon részének is, melly eddig közönyös volt irántok. A „société d'encouragement" eleinte kevés támogatásban részesült az állam-ménesek igazgatóságától, melly nem nézhette nyugtalanság nélkül, milly könnyedén bánik egy magánosokból alakult egylet az igazgatóság hagyományos titkaival, s menynyire nem kér tőle tanácsot lovászati ügyekben. De végre is belátta az igazgatóság hogy nem bir vetélytársával; kezet nyújtott tehát neki és reá bízta a telivér lovak számára alapított jutalmak kiosztását, csupán azt kötvén ki magának, hogy feltételei szem előtt tartassanak és a végrehajtás saját kiküldötteinek jelenlétében történjék.*) Ez idő szerint nem kevesebb mint százöt verseny tér van Francziaországban; a legncvezetesbek — Chantillyn és Párison kivül Versailles, Fontainebleau, Caen, Bordeaux, Moulins stb. városokban. La-Marcheon St. Cloud mellett, és Vincennesben kizárólag akadályversenyeket tartanak. Franczia lovak sokáig nem mertek angollal mérkőzni. Olly világosnak látszott e kettő közt a különbség, hogy angol gyepeken tiz font teherkönnyebbséget kaptak a francziák, melly előnytől Lagrange gr. „M o n a r c h e"-jának 1857 és 1858-diki győzelme óta estek el. Ez ügyes tenyésztő nem sokára arra vállalkozott, hogy Niviére úrral szövetkezve Newmarketen alapított idomító iskolát s itt képeztette a Francziaországban ellett és nevelt csikókat. A szerencse megjutalmazta a bátor kisérletet. Ez istállóból került ki „Gladiateur", e nevezetes állat, melly egymás után nyerte el 1865ben a 2000 guineát, a Derbyt, a párisi nagy dijat, a St. Legert, a Grand Prix du Prince Impérialt; s gazdájának néhány hó alatt pár millió frankot szerzett; továbbá „Fille de l'Air" és „Vermout" is, kissé alsóbb rendűek ugyan, de azért gyakran mérkőztek angol lovakkal s ezeket is több izben megverték. El lehet mondani, hogy Francziaországnak ma már e tekintetben sincs irigyelni valója csatornán tuli vetélytársától. A verseny-lótenyésztésre vonatkozó technicai kérdések a fejlődés magas fokán állanak e földön, úgy hogy nem lesz érdektelen ezekről néhány szót szólanunk. Mit kívánunk a versenylótól ? — Azt, hogy lehető legnagyobb tért a lehető legrövidebb idő alatt fusson be. Eszerint az a legjobb versenyló, mellynek légző szervei a legjobban kifejlődvék, izomrendszere a legerőteljesb, dereka, ezombjai és térdcsuklói a legtökéletesbek, s végre a mellyik legbátrabb, mert bátorság nélkül a többi tulajdonokkal semmire sem megy. Tudjuk : mi módon sikerült a legjobb lovaknak több *) 1864-ben — a tételeket ide nem számítva — összesen 1,724,245 fr. jutalmat osztottak ki, melly összeghez az állam 505,450, a civillista 97,000-, verseny-egyletek , községek , kerületek stb. pedig 1,121,795 frankkal járultak.