Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-11-30 / 33. szám

528 ivadékon keresztül vérvegyitése által, önálló fajokat megállapítni. Eleinte sokat a véletlenre bíztak ; ha egy mén több versenyen gyözött, mindenfelöl vitték hozzá a kanczákat, és drágán fizették fedezéseit. Csak idő folytán, midőn látták, hogy ugyanazon elhíresült ménnel való párosítás után bizonyos kanczáktól kitünö, másoktól pedig közönséges példányok származnak, lettek az emberek figyelmesekké, s vették észre, hogy szükséges az egyedeket megválogatni, ha az ivadékokat bizonyos szervek hibák öröklésétől megóvni akarják. Az átörökítés rendszere még ma is rejtély ugyan a tudomány előtt, de azt mindenki tudja, hogy a szülék tulajdonai általában átmennek az utódokra, s ha c tulajdonokat megörökítni akarjuk, vigyázni kell, hogy csak olly állatok egyesüljenek , mellyeknél az illető tulajdonok mindeniknél megvannak. Ez elv van elfogadva minden állatfaj javitására nézve, csupán annak nem tudott még az ember nyomára jönni: milly szerepe van az állatok nemének a tulajdonok átruházásinál. Némellyek azt állítják, hogy a] csikó apjától a bátorságot s egyéb beltulajdont és a szőrszint, anyjától pedig a termetet és járást örökli. Sokkal valószínűbb ez állításnál, hogy ahoz fog legjobban hasonlítani, a mellyik tisztább fajú, vagyis más szóval a mellyik legjobban megtartotta fajának őseredetiségét. Bármint legyen a dolog, annyi bizonyos, hogy ha lehető legjobb csikókat akarunk előállítni, és már önmagokban tökéletes törzsekkel nem rendelkezhetünk, vigyáznunk kell, hogy egyforma hibákban szenvedő párokat ne bocsássunk össze, mert különben kétségtelen, hogy a hibák nem hogy elenyésznének, (de még nagyobb mértékben meg lesznek az ivadékban. Például, ha mén és kancza lába egyaránt kissé túlhosszu, a csikóé még hosszabb, söt lehet, hogy kissé nyomorék is lesz, s ép ez eset áll a beltulajdonokra nézve, mint a „ Vertugadin" példája bizonyítja, mellyről sportsmanek azt mondják, hogy egyike volna legjobb három éves lovainknak, ha szülőitől olly rosz erkölcsöt nem örököl. A bölcsészek dolga megmagyarázni: miképen viszik át a lovak beltulajdonaikat az ivadékra, melly kérdésre nézve még nem folyamodhatunk példákhoz ós nevelési eredményekhez, mint az embereknél. Az emberi nemre nézve az átörökítés elvitázhatlan tény, senki sem fogja tagadni, hogy bizonyos külső ügyesség, söt némelly érzelmi tulajdon is a gyermekekre átszármazik a vérrel, és csupán a reánk külsőleg ható körülmények okozzák, hogy természeti hajlamaink ollykor kitérnek a vér által eléjök tűzött ösvényből, s a gyermekek ollykor teljesen meghazudtolják az elődök erényeit vagy physikai tulajdonait. Igy lehetett volna például az aristocratiai szervezettől azt várni, hogy az emberiség valamelly önálló, magasb szellemű faját állítsa elő, — s tudjuk : mi lett az eredmény. Az állatok kevésbé vannak illy külhatásoknak kitéve, épen azért tisztábban körvonalozott tulajdonokat lehet nálok megállapítni, mellyek ivadékonkint jobban jobban meggyökereznek. Innen van az, hogy a sportsman nem elégszik meg a lovak közvetlen elődeiben volt tulajdonok ismeretével, hanem lehető messze igyekszik azok családfáját nyomozni. Sokat ád a vér nemességére, az ősök számára, és szivesebben fizet nagy összeget olly lóért, melly „Godolphintól" vagy „Eclipsetől" származott, habár közvetlen elődei közönséges lovak voltak is, mint ollyanért, mellynek apja sok dijt megnyert, de homályos eredetű. Sőt némellyek többre becsülik a származást az alak tökélyeinél, s a tapasztalás több v