Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865
1865-11-20 / 32. szám
515 élvezetről; nem kell nékiek szép lövés, mert ebez gyakorlottság hián nem értenek. A vad leszúrásától pedig irtóznak, csak azt kedvelvén a mihez könnyedén s biztosan minden veszedelem nélkül kényelmesen juthatnak. Ellenben a vadorzáshoz nagy hajlamuk van, s ha a hó nagy és a vad az éhség miatt testi fogyatkozást szenvedett és így erőtlen, képes lenne még a faját is kiirtani. A mi a bátorságot illeti, szintén nem igen sok figyelemre méltót jegyezhetünk fel erről, sőt inkább ennek ellenkezőjéről a gyávaságról. E nép túlóvatos, s ha netalán valamellyiköknek kalandja volt, ebbe bizonyosan csak a nem számított véletlen sodorta. Illyenkor lélekjelenlétét rögtön veszíti s kevés kivétellel bátorsága lábszárába száll, a mint ez a f. hó 12-én Szigeth mellett Szarvaszón rendezett medvevadászat alkalmával is történt. Ugyan is: Szöllösy Lajos úr társaival egy megsebzett medvét nyomozván, ezt látszólag élettelen találták; a medve azonban hirtelen fölemelkedett, s Szöllösy Lajos úrra rohant; ki reá lővén, a golyó a dühös állat állkapczájat szétszaggatta, a vadász még sem menekülhetett meg a bőszült vad támadásaitól. Lábán és kezén súlyos sebeket kapott; miután a kíséretében volt parasztok megfutamodtak. Ezek lármájára a közelből elősietett egy pár bátrabb vadász, s a medvét a szó teljes értelmében rajta lőtték agyon. — Jól mondja a „Máramaros" czimü heti közlöny ama szavakat, mellyet egykor gróf Pálfy Mór úr egy politikai párbeszéd alkalmával mondott: „a medvének akkor sem kell hinni,ha dögölve fekszik a földön." S ez élczet minden medvevadász feljegyezhetné puskájára. Renyhe orosz vadászaink a fentebb mondott élczhez még ezt teszik: „szégyen a futás, de hasznos." — Azért legbiztosabb mulatságuk — mint ők mondják — fegyvereiknek czölöpök közé való lerakása, a már annyiszor leirt módon. A mint hirét veszi, hogy a dúvad itt, vagy ott garázdálkodik, még azon nap estére nem késik fegyverét a csapásra alkalmazni. Ha pedig arról értesítik, hogy a sertevad, vagy medve több helyütt folytatja dúlását, a mennyi fegyvert a községben össze szedhet, rögtön indúl azt kiilömbözö pontokra lerakni, jó reménység fejében Iczikről sem felejtkezvén meg. Ujabb intézkedésnél fogva, a midőn illy fegyver lerakásokat eszközölni szándékoznak, kötelességük az időt és helyet a községi elöljáróságnak bejelenteni, hogy ez a történhető szerencsétlenségek kikerülése tekintetéből közhírré tétethesse. A fegyverek illy módoni használata által már több baleset történt, s ez hatóságilag be is van tiltva, de bármennyire óvatosan bánjanak is a fegyverrel, a baj gyakori s a végképeni betiltásra ime egy új adattal több. Egy juhász, kinek a fegyverek lerakásáról semmi tudomása sem volt, miután tanyán lakik, bizonyos czélból egy másik szomszéd tanyára szándékozott átmenni, mások szerint tengerit orozni, — s útját egy tengeri földön folytatván keresztül, az ott alkalmazott fegyver zsinegjét meghúzta s magát meglőtte. Nem múlik év, hogy e vidéken a fegyverek ekénti használata által szerencsétlenség ne történnék. Természetes, hogy illy móddal a sokfelé alkalmazott fegyverek néha vadat is ejtenek. Esett egy hó alatt 7 vaddisznó, kettő sebesülten menekült s romlottan találtatott meg. Esett továbbá 3 medve, közöttük egy 7 1/ 2 láb hosszú, s hibátlan szőrű ritka nagy darab. Mint curiosumot ide jegyezhetem, hogy itt a vidéken egy kikészí/
